baramara blogja

Az emlékezés csendje itt ül
bennem, nem vagyok egyedül.
Mert ez az én csendem –
veletek, kikkel most
magamban együtt lehetek.

Budapest, 2017. november 1.

Súlya van az ősznek,
hidegek ezek az éjek.
nappalok csennek még meséket,
de az esték már koravének.

Füstszagúan kelnek a napok,
dideregnek a hajnalok.
Almák arca pirosan vigyorog,
kék szőlőszemeken bársonytakarók.

Ridegen ragyognak csillagos éjszakák,
új gomba emeli reggel a kalapját.
Fakult, fáradt már a vénülő délután,
súlya van az ősznek, elfogyott a nyár.

Ng. 2017. október 1.

Az iskolába ment velem az út,
hátulról egy fiú csak rugdosott,
s én tűrtem - megszégyenülten.

Az utolsó pad jó társam volt nekem,
ő szólt hozzám, más senki sem,
csak a tintapaca az ujjamon.

Az iskola tanított, milyen legyek,
de változni már sosem fogok,
ő maradt, én tovább mentem…
azóta is az utolsó pad az életem.

Ti az első sorba üljetek,
és mindig jelentkezzetek!

Budapest, 2017. szeptember 21.

Bordal

Pince hűvösében pezsgő élet,
tegnap még a tőke érlelt téged,
de ma édes levedet sajtolom,
holnap már murcidat kóstolgatom.
Véred csillan pohár falán,
hát igyál velem, cimborám!
Koccintsunk, ha nagy a bánat,
vagy ha csók érinti szádat.

Édes vörösben csillan a vágyad,
e finom bor emeli a lázad,
de vigyázz, mert elég csak egy icce,
ha sokat töltesz, nem lesz semmi se`.
Gyertek hát, igyunk, barátok,
e pohár megnyitja szátok,
emlékezzünk tegnapokra,
s jövőt tervezzünk dalolva.

De ne felejtsd, hogy egy pohár borban
egy egész kicsiny élet mind ott van,
szivárványa tavaszi esőnek,
édes illata a nyári földnek,
ott a napnak ragyogása,
gondozó kezek áldása.
S most a szerelem mámorán
hát koccanjon e két pohár!

Budapest, 2015.

A fényeket akarom!
A ragyogó, tiszta napot.
Kulcsra zártam a tegnapot.
Sűrű lomb alatt pihen az emlékezet,
tavaszt vár az álmodó képzelet.

A fényeket akarom!
Szikrázó nap táncát a tavon.
Viharos szél söpör ködfátyol-takarón.
Az időt megállítani – tudom - nem lehet,
a holnapután hozza a holnapi életet…

és jöttek a fények, s én itt vagyok!
A szél jajongva sikít ajtót-ablakot.
Nekem üvölt az élet, és tombol a falon,
mert ez az ősz egy igazi kezdet,
s alszik az idő dajkálta emlékezet.

Ng. 2017. szeptember 15.