Nyárvirág

Ősz ködébe haltak a nyári virágok,
lehullott szirmukon most dérfátyol pihen,
még egyet intettek a sárguló lombnak,
tudták már jól, hogy csak a fagyos tél jön el.

Nem siratnak nyarat, csendben elszáradnak,
egy utolsó emlék, egy édes roppanás
még, amit éreznek, jajszó talpak alatt,
majd hideg esőben a meleg rothadás.

De nem köszöntek el a nyári virágok,
még itt hallani a zizzenő hangjukat,
s ha éjjel egyedül a szobámban fázok,
nézem a távoli, rezgő csillagokat…

Kiáltanék, hogy fáj, ne hagyj itt, Nyárvirág,
ám szavam nem hallod, így csak lelkem mondja:
halld, könnyem áztatja, életét önti rád,
csak nevess velem még, és színes légy újra,
bennem élsz örökké, szerelmem - Nyárvirág.

Nagygombos, 2015. február 19.