Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Koherencia?
baramara• 2016. január 13. 22:19
Gyilkosok vagyunk, miközben
hiszünk a gyermekmesékben,
de kezünkben mindig ott a fegyver.
Hol puska, hol szó, vagy megaláztatás,
mert „ember” vagy - minden bűnnel együtt –
semmi más.
Elég, ha rosszul néz rád a másik,
vagy zöldebb a kertje, kisebb a vádlid…
Okot találsz ezeregyet.
Anyák vajúdnak csecsemőt égre és pokolra,
majd felnőtt torzszülöttként gyilkolnak halomra.
De ne higgyük, hogy a természet urai vagyunk,
még nem értünk meg rá – kihalunk…
s majd jön egy újabb élet,
ahol még nem ölték ki az érzelmet – értelmet?
Talán a zene, egy hang még mindent menthet…
de néma a zene, sehol egy hang.
A Föld égő tűzgolyó lett.
Budapest, 2016. január 13.
baramara2016. január 21. 17:10
@Rozella: De egyben figyelem-felkeltő is! Köszönöm, Róza!
Rozella2016. január 16. 09:42
Sötétben látó versnek nevezném... Jó lett !
baramara2016. január 15. 10:17
Az a legnagyobb baj, hogy nincs összefogás. Mindenki a saját érdekeit nézi!
baramara2016. január 15. 10:16
@Sida: Köszönöm, kedves Klára!
Sida2016. január 14. 22:58
A megaláztatás, szavak ölni tudnak. Az emberek nem tudják szeretni egymást. Talán genetikailag elfuserált ez a fajzat, és nem kár érte, ha kipusztul.
Egyetértek Erikával: a nap verse!
baramara2016. január 14. 18:19
@BakosErika: Köszönöm, Erika! Nekem sokat számít a véleményed!
BakosErika2016. január 14. 18:15
Őszinte, valós sorok.
Remek vers, Marám.
Számomra a nap verse.
baramara2016. január 13. 23:00
@Pera76: Köszönöm, hogy olvastál, Pera!
Pera762016. január 13. 22:48
Bizony, bizony.
Ahol az ember végigmegy, ott lassan a fű se nő ki...