baramara blogja

Személyes
baramara•  2017. március 25. 19:41

Illúzió (egy régebbim)

Fals hangokat szólnak a zongorák,
szemfényvesztés volt az izzó parázs,
hazug volt a szó, az esti suttogás?
Csak látomás volt minden - semmi más.

Illúziókká váltak az egykori álmok,
elszakadt filmszalag kattog, kattog,
még pörögnek a széttépett napok,
ajtó mögötti kis világunk örökre halott.

Tegnapi nyár tüze jégvilágba fagyott,
hideg szél sikoltja a rövid holnapot,
a szemed, a szavad, a kezed, a hangod,
minden, mi szép volt, örökre elhagyott.

Budapest, 2015. március 25.

baramara•  2017. március 20. 20:43

Hajnali emlék

„Hajnali köd szürkén gomolyog”,
farkasszemet néz a lassan nyugvó hold
a felkelő nappal, némaságom most elidőz
egy pillanatra, a feslett, elmúlt távolokra
gondol. A ködöt elsöprő szél feltámadni látszik,
lassan átmelegszem, ha köszönt a reggel,
mert jöttél, s én árnyékként hozzád simulok.
Még rajzollak, feledni hogyan is tudnálak.
Léptünk nyomán búzaszemek ébredtek,
s az oltárcsendben rád emlékezem.
Szembogarad ott fénylik az éjszakai csillagokban,
a lélegzet ül, mint bezárt szobában a hallgatás.

Budapest, 2016. március 23.

baramara•  2017. február 21. 23:26

Utolsó levél

Majd akkor, az utolsó órán,
csak egyet kérek, gondolj rám!
Tudom, én semmi nem voltam ,
egy megszokott hazugság a hétköznapodban.

Talán három hónap, de csak mert éppen jól jöttem.
Volt hova menni, mert otthon zavartak,
ki kell használni a mát, ki tudja, mit hoz a holnap.
Hazudni, mesélni, íródtak szép, átírt versek, szavak,

s az elhitt igazból születtek mind hamisak.
Már nem számít semmi, jobb felejteni.
De majd, azon az utolsó órán
próbálj meg tükörbe nézni…

Budapest, 2017. február 21.

baramara•  2017. január 4. 11:13

Megszelídült hiány

Mára sikerült úgy elhalványítanom téged,
mint a napra kitett, használt vonaljegyet.
Már nem hasogatnak lelkembe éleket
a bennem hagyott hiánysebek.

De tudom, hogy valahol még ott vagy,
mint fontossági sorrend legombolt nadrág szára.
Lassan emlékhegekké záródik a múlt, s leszel
egy régi álmomnak feledett éjszakája.

Budapest, 2017. január 4.

baramara•  2016. december 27. 13:37

Új ablak

Új ablak

Az idő elveszett, s vele vitt téged,
volt percek szívembe sebeket véstek.
Emlék lett másfél év, mit felejteni kéne,
s holnap nyit új ablakot a hazug mesékre.

Ng. 2016. december 27.