baramara blogja
GondolatokVolt egy kislány...
Volt egy kislány, aki valamit akart
Mondták: majd festő lesz - biztosan
Csak élt, úgy hitte boldogan
Teltek az évek, jött egy fiú
Úgy gondolta, hogy Ő a nagy Ő!
Vagy nem is gondolt semmire,
Csak hagyta, hogy legyen
Néha úgy hitte boldog, sokszor meg sírt
Csak mindig várt még valamit…
Álarcot öltött, nevetett
S közben nevelt, nőttek a gyerekek
Vitte az élet, nem jutott sehova
Elszálltak a szép álmok, ki tudja hova
Most ül és már nem vár
Nem szól, csak belül fáj!
Vége az útnak, nem várja senki már…
Bp. 2012-01-04
Csillagfény
A csillagok fénye
Örökké ragyog,
Még akkor is, ha rég
Lehulltak már azok.
Utaznak távoli űrben
S elérnek hozzád,
Ha Te is hagyod!
Ha egyszer már
Benned ragyogott,
Soha nem huny ki,
Ha Te is tovább adod.
Fény szárnyán utazó
Ezerszínű gondolat
Száll a térben,
S viszi a vágyakat,
Bármily távol is lehetsz,
Fényed örökre megmarad!
Mag
Egy kis mag, mely egyszer csak nyári zápor után
csírázni kezd, kihajt, megjelenik rajta egy-két levél, virág.
De vajon mit terem, - találgatom magamban - mit rejt e mag,
amint burjánzik egyre, s a naptól erőre kap?
Kúszik, egyre feljebb, a földön, fákra, falakra fel,
ahol kinyílik a virág, a boldogságot hinti el.
Aki megcsodálja, s érzi illatát, szíve megtelik örömmel,
vidámsággal, s ezt adja tovább.
Vajon honnan jött e kis mag, mi szél fújta ide?
Egy távoli csillag porából talán?
Valami nagyobb erő, égi varázslat, csillagközi mágus,
Ki látta, hogy itt a földön az embereknek adni kell?