baramara blogja

baramara•  2018. március 12. 13:09

Metszőpont

Napfény csillan,
olló csattan,
két szem, négy szem,
venyige pottyan.
Kanyargó indák
utamat állják,
hajamat tépik,
ruhám szaggatják.
Azért sem hagyom,
nem sajnálom őket,
kevesebb ad többet,
majd nő a jókedv.
Ősz, mire eljön,
járom a táncom,
hordóban gyűlik
az éltet adó nedv.

Ng. 2018. március 12.

baramara•  2018. március 11. 22:46

Sors - remény

A sors egy forgószínpad,
ő rendez, én játszom, ahogy tudok.
Nem mindegy, hányast dob a kocka,
van, ki nyer, van, ki a függöny mögött röhög.

A csalódás mit számítana,
ha rendben van a lélek.
De hiába süt be reggel a nap,
én sok mindentől félek!

Kétségbe akkor esem,
ha bajban van a gyermekem.
De azt kívánom, hogy ezt soha
ne érezze meg senki sem!

Ng. 2018. március 11.

baramara•  2018. február 21. 08:42

Üzenet

Gyűlölet és harag, háború és közöny.
Mondhatnád azt, hogy ehhez mi közöm?
De a világodban meg kell látnod végre,
melyik út vezet sötétségből fénybe!

Előtted az ajtó, nyomd le a kilincset,
ne viseld tovább rabként a bilincset!
Aljas csúszómászók uralni akarják
tested, lelked – ha tudnák – ellopnák.

Vedd le azt a csuklyát, mutasd meg az arcod,
neked kell megvívnod jövőnkért a harcot!
Még sokáig viruljon mezeinken pipacs,
Ne hagyd, hogy jövődet elvegye sok ripacs!

Budapest, 2018. február 20.


baramara•  2018. február 7. 19:39

Táncos

Untatta, untatta ritmusokra lépek,
untatta, untatta verseim a népet.
Egy, kettő, három, négy szavak jönnek sorban,
egy, kettő, három, négy zene szól egy mollban.

Untatta, untatta, így kell ezt most járni,
lépek balra-jobbra, muszáj megpróbálni!
Pár szótag, ha sánta, nem kell észrevenni,
csak járjon a lábam, s ne lépjen rá senki!

Ng. 2018. február 7.

baramara•  2018. február 7. 15:15

Pihenő idő

Borongós téli nap, eső szitál éppen,
cinke ül az ágon maggal a csőrében.
Benn a kis szobában vár a meleg kályha,
tűz roppan, víz susog, dió gyűlik tálba.

Kopasz fák ágai küzdenek a széllel,
földben apró magvak álmodnak mesékkel;
tavaszi fényes nap meleg sugaráról,
nyiladozó rózsák édes illatáról.

Kóbor cicaléptek nyomai a hóban,
kamra felé szaladt, talán ott egér van!?
Pihen most az idő, töltődik a lélek,
ideje van könyvnek, versnek és zenének.

Feledni a múltnak minden bántó szavát,
úgy, mint a tavasszal lekerült nagykabát.
Tervezni a jövőt, ültetni a fákat,
ne hagyd, hogy lelkedre ráüljön a bánat!

Ng. 2018. február 7.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom