szantoistvan blogja

szantoistvan•  2015. november 20. 22:37

Hazaszeretet tanmese politikusoknak





Katona József: Bánk bán

 

(műelemzés)

 

 

   Történelmi háttér: Katona József 1791.-ben született piarista gimnáziumban tanult, majd később joghallgató. 1812.-ben kapcsolatba kerül Pesten a "II. színjátszó társulattal", akiknek Kotzebue darabokat fordít, így ismerkedik meg a drámaírás nagyjaival. Saját drámaírással is próbálkozik; Első drámája a magyar főurak erkölcstelenségét bemutató tragikomédia, a "Luca széke" Két dráma követi a "Ziska - huszita hadvezér és a Jeruzsálem pusztulása /1814/ majd ezek után jön a Bánk bán.

    Bánk bán a magyar történelemnek egy nehéz időszakát dolgozza fel egy "Erdélyi Múzeum" nevű folyóirat pályázatára készül, melynek célja, hogy a kolozsvári körszínház bemutató előadására egy tipikusan magyar drámát tudjon előadni.

 

A történet: Endre király feleségül veszi a német királylányt, aki magával hozza egész udvartartását, "idegenekkel” veszi körül magát és a magyar nemességet pedig háttérbe szorítja. A magyar király ekkor Halicsban harcol és helyetteséül Bánk bánt bízza meg a magyar közigazgatás problémáinak elrendezésére.

    Na dvor - szerbül annyit jelent, mint udvar felett álló. Innen származik a nádor szavunk. Ez a tisztség a XIII. században még nem volt jogilag tisztázva, hogy milyen jogokkal van felruházva; adott esetben a királyné felett is rendelkezhetett. A főnemesség kizsákmányolja az országot, és miközben megveti a népet gőgös élvhajhász életmódot folytat. A drámaíráshoz eredeti forrásokat kutató /Bonfini/ Katonától megtudjuk, hogy a merániai királylány testvérbátyjai közül kettő magas rangú főpapi tisztséget is viselt, de ennek ellenére erkölcsileg igen romlottak voltak. Katona szabadon alkalmazza a történelmi hátteret és a házasságtöréssel épp nem egyházi személyt vádol meg, de a jegyzetekben az erre utaló adatokat közli, sőt bővebb felvilágosítást is ad. Feltehető, hogy elsősorban ez a vélemény váltotta ki a cenzorok haragját.

   "Arany Jánostól kezdve Vörösmartyin át nagyon sokan vizsgálták a Bánk bánt, és mégis a mai napig meg nem értett drámának tekinthetjük", írja Sándor Iván, Végsemmiségek című modern-kori interpretációjában.

   Bánk és Gertrudis ellentétet képez a drámában. Bánk egy tökéletességre törő erkölcsileg feddhetetlen ember belső küzdelmét mutatja fel a magyar irodalomban először. Nem kedveli a hatalmat, noha a kor amelyben él nem ilyen. Benne a hazaszeretet és a házastársi hűség (mely értékek a legfontosabbak tudnak lenni egy ember életében) kerülnek egymással szembe feloldhatatlan konfliktusba.

   Gertrudis pont az ellentéte ennek. Nem hazája ez az ország amelyben él, népét elnyomja, és nem becsüli a házastársi hűséget, Ottót felbátorítja és egyben közreműködik Melinda, Bánk feleségének megbecstelenítésére. Nem hallgat az intésre. Először Melinda, azután Myska bán, végül Bánk bán vonja kérdőre, felelősségre , de ezeket visszautasítva lelkileg megkeményedik a Biblia antropológiai tanításainak törvényszerűségei szerint. Ezek után Bánk végrehajtja rajta az ítéletet, hogy a haza polgárháborúba ne keveredjen miatta. Bánkot azonban a királynői támogatást elveszítő  bosszúálló Ottó gyilkossága (Melinda) roppantja össze lelkileg.

   Arany János három körbe csoportosítja a szereplőket: Gertrudis köre,Ottó, Izidóra, Biberach. Bánk köre, Melinda, Mikhál, Petur bán. Endre köre, Myska bán, Solom mester.

   Önmagában különböző tragédiák sorát fedezhetjük fel a műben. Az általános drámai feszültséget fokozza, hogy a szereplők a saját önző szemléletüknél fogva nem értik meg egymást.

   Bánk bán jelleme és tragédiája: Igazságos, felelősségteljes, szociális érzékenységgel rendelkezik, hűséges a királyhoz, nem fölvillanó szenvedélyszikrák jellemzik magatartását, vagy kósza érzelemhullámzások hóbortok, nem érdekli a hatalom, elveti az udvar taktikázásait. A belső erkölcsi értékhierarchia csúcsán áll, a kísértések felett már győzött, de kérdés, hogy hogyan áll meg a megpróbáltatásokban is. Ez áll a dráma középpontjában. Nem tudja megvédeni a gonosszal vívott küzdelemben a dezinformációs hatalmi káoszban vergődő – másik feddhetetlent, - az ártatlan népet is jelképező Melindáját, akiben felöleli az egész világot.

    A drámai végkifejlet során Ottóbol Biberach lesz, - támogatás nélküli ritter. Gertrudisnál kiderül, hogy a hatalmi hierarchia csúcsán állóknál más dolgot jelent a hazaszeretet, mint az alsóbb néprétegeknél. Itt a nép szeretetét és megbecsülését jelenti a hazaszeretet. Azoknak a védelmezését jelenti, akik jogért és igazságért fordulnak a hatalomhoz, hogy a hatalom a jó küzdelmének hatékony eszköze lehessen. Ehhez viszont fontos hogy tudatában legyen az erkölcsnek és amellett ki is tartson. Ha ezt a célt nem tölti be, - akkor éppolyan hatékony eszköz lesz az amúgy is túlerőben, többségi alkalmazásban lévő gonoszságot cselekvő, önzésük felett győzni nem akarók kezében. Az ilyen erőszakot védelmező, gonoszságot nem korlátozó hatalmat az emberek nem fogadják el, fellázadnak ellene. Ez ad magyarázatot az emberiség nagy forradalmaira.

   Gertrudis tragédiája hogy megtűrte a kisebb bűnöket a maga körében, és ezek felnövekedve elsöpörték erkölcsi tekintélyét és szégyent hozott magára a királyra is.

   Endre fonala az V. felvonásban bontakozik ki. Győzve érzelmei felett a házastársi szeretetén is uralkodó királyi hatalommal elfogultságtól mentesen kell igazságosztó hatalommá válnia.

   Mind a mai napig nem eljátszott drámai végkifejlet a piaristáknál nevelődött Katonánál protestáns szellemű bibliaértelmezést feltételez: A „Bánk elkárhozása” a tragédia legszebb mondata is ebben a felvonásban található: „Az ég siket fájdalmaimra. – Végsemmiség az én ítéletem – Az Isten engem büntetésre nem tart érdemesnek. –  Az angyal – mely jegyezte botlásaimnak számát, – ily következtetést hozó legelső lépésemkor elrémült dicső helyén, és félrefordult könnyes szemmel törölte ki nevemet az élők könyvéből.”

   De itt már a „középkor láncaitól megszabadított Biblia” protestáns-értelmezésének legbelsőbb rejtelmeinél járunk. Az „élet könyve” a „cselekedetek könyve” melyek alapján az „utolsó ítélet” történik Dániel próféta könyvében kerül elő, amelyet csak a késő protestantizmus emelt a figyelme középpontjába.

   Bánk Melindát gyászolja, aki a jó és a rossz közötti nekivadult, soha meg nem szűnő, vérgőzös küzdelemben naivan kiszolgáltatott, óvatlan lelkek széles tömegeit jelképezi, egyben a naiv és szeretett Széppataki Rózát is, aki észre sem veszi a piaristáknál nevelődött végletekig szemérmes szereplőtársát, a „szív belső elrejtett emberét”, aki hallgat Déry önző hajlamait kielégíteni akaró, felbérelt kerítőire, és akinek  romlását fogja okozni ez a választás.

 2002 Szántó István


szantoistvan•  2015. augusztus 16. 00:42

Útszélen

Néha... észreveszem hogy a Piac valamilyen értékről a várható csekélyke profit okán leveszi irigy szemét: Aszály sújtotta és Biztosító fizette kukoricaföld, kereslet híján le nem szedett dúsan termő meggyültetvény, elhagyott fekete ribizli ültetvény, kft-csőd miatt sorsára jutott de még kivágását meg nem érte őszibarackos. tulajdonosának csak veszteséget termő szőlő. Minden alkalommal megkérdezem a tulajdonost: ártok e neki azzal, ha a rászorulóknak juttatok belőle? Van hogy elhajtanak, mint "Azázel bakját a pusztába", de most sikerrel jártam.

Megengedték, hogy a szüretig be nem érett maradvány őszibarackot leszedjem.

Mari néni /valós személyről van szó,/ elhunyt barátom anyja, már jóval túl a nyolcvanon, még mindig szívesen jön velem, egy ilyen alkalomra. Szóval tart miközben vezetek. Már nem emlékszem hányszor mondta el, "ha tudta volna, hogy a fia meghal, dehogyis jött volna el korábbi házából”. Szóval tart rendületlenül. Az idő, a helyszínek és a cselekmények az összefüggések beláthatatlan szövetébe ágyazottan jelennek meg miközben állandóan próbálja előttem senki előtt önmagát igazolni. Füleim gyakorlott hullámlovasként ejtik el a szóözön hullámveréseit. Már hazafelé igyekezünk. A csomagtartóban fűkasza legurtnizva, a hátsó ülésen egy láda őszibarack terpeszkedik. Az út szélén szakadt családfő integet, mögötte babakocsiban kétévesforma kislány, és ... sovány feleségén látszik, hogy nem most vágta be a durcit. Az apa fiatal, szinte gyerek még, kezében vödör, szák, horgászbotok. Elegáns villanással megállok mégis, /amenyire egy Wartburg elegáns lehet/ :) az idő este hét körül jár, település innen vagy hat kilométer, buszjárat aligha.

- Ennek az embernek holnap dolgoznia kell menni, a gyereket ágyba kéne dugni, ki tudja lesz-e vacsorájuk? - ezeket gondolom közbe. De örülnek nagyon. Babakocsi a csomagtartóba éppen befér,a hátsó ülésen elfordítom a ládát, hogy egymás mellett két ember elférjen. - Gyere picinyem! - szólok a kislányhoz és pályamunkás kezem már kapja is fel a kis testet, érzem, hogy a törékeny bordák között hogy verdes a kicsi szív, és beültetem az első ülésre Marika néni fonnyadt ölébe.

Fizikai fülemmel hallom a két női test motorja felpörgését. Az egyik tragédiának fogja fel az anyjától való elszakadást, még ha rövid időre is, ezt előre még nem látja. Aggodalmasan pislog a hátsó ülésen fészkelődő anyjára. De a fejlődés előbbre vivő eszköze, mert majd hozzá kell szoknia ehhez hogy idegenek mustrálják, szapulják. Az öregét, hogy egy fiatal kis életet ölelhet. Visszaemlékezik a dicső önmegtagadás és áldozathozatal idejére. Családja és rokonai megtagadhatták tőle ezt az érzést, s nekem módomban állt megadni pillanatig. Én is örülök, hogy ezt megadhattam neki a sors kényszereként. A népautó motorja halkan duruzsol, lassan megyek, hogy a kislány ne féljen, se szülei ne rettegjenek tőlem, mint barom ámokfutótól, én pedig ezzel is marasztalom az illékony időt. Pár szót is váltunk, megtudom, hogy a kislány csak kétéves és már beszél, Veronikának hívják, és hogy nem fogtak semmit, de eljárt felettük az idő.

Oldalra pillantva döbbenek meg: Micsoda ellentét a két arc így egymás mellett? Az egyik előtt csodálatos lehetőségek és ígéretes jövő, - mind így születtünk és indultunk el. S a másik mögött nyomorúságokkal bővelkedő múlt, és reménytelen jövő. Nézem őket, és nem őket látom már, hanem Azt a "Rejtőzködő Istent", aki mindkettőjüket kimondhatatlanul szereti, hordozza. ...de akik Őt talán önhibájukon kívül, avagy azzal együtt is lehet hogy nem fogják meglátni soha! 

Megállok a kért utcánál. Kipakolok, az asszonyka szatyorját megtöltöm érett nektarinnal. Közben pár képet készítek róluk. A kislány szavakkal még nem tudja értésemre adni, de félreérthetetlenül közli velem, elfordulva makacsul,: azoknak sorsát, kiket politikusaink titokban-nyilván halálra ítéltek, fényképezni tilos!

 

szantoistvan•  2015. augusztus 4. 00:29

A merengő nyugtalanság verse

 

Babits Mihály: AZ ISTEN ÉS ÖRDÖG

 


AZ ISTEN ÉS ÖRDÖG

                                 6                                  6                                                  megjegyzések

 1     Az Isten ï és ördög ïïkét jó hiïvatalnok.                      a                  

 2     Mennyivel I vadabb lett II és gazabb I a világ,                  b    belső rím vadabb, gazabb

 3     mióta I az  Ember, II  e gyenge I akarnok,                      a     ellentét: gyenge akarnok

 4     viszi mind I kettőnek II ürült h I vatalát!                         b                                                                        5     Mint a gyer I mek, épít II és rombol I is egyben.                                            a     ellentét  

 6     Épít, hogy I legyen mit II rombolni. I Felhőket               b     enjambement,ellentét

 7     karmol há I zaival; majd II fölibük I szökken                   a

 8     És nagy d I iadallal II lebombáz II za őket .                     b     

 

 9     De talán I úgy kell II és már el I végeztetett.               a

10   Én már ösz I szeomlott  II városoïkat látok.                     b

11     Vad paloïták helyén ïï csöndes romïhegyeket,            a     ellentétes jelzők

12     s betonok ï gőgjéből ïï törmelékïsziklákat.                  X

13     Szakadt dróï tok lógnak,ïï mint a taïvalyi gaz              c      enjambement, hasonlat

14    s messze  teïreket fedïïa vasakïselejtje:                      d

15     feledtcéïlú gépekïïhullameïzeje az,                               c

16     ahol a ïrozsdának ïïnyil viráïgoskertje.                        d

 

17     A megma I riadt ember II  kibúvik I tornyából,                  a    Bábel vagy a gőg tornya?

18     Gyilkos ü l ledékek II  foszlanak I a völgyben.                  b    súlyos jelzők

19     Van-e még I friss szellő II eleven I virágból?                    a    költői kérdések

20     Vannak-e I e ép csirák II  a mérge I  zett földben?              b

21     Óh lesz-e I ég jó íz II gyümölcsben, I italban?              c

22     Lesz-e jám I bor állat II a gyilkos I nép helyett?              d

23     S a mege I hült pásztor II fogja-e mint hajdan               c

24     nézni még I óriás II óráját I az eget?                               d    alliteráció,

 

25    Mit mutatsz I minekünk,II te nagy s I íma óra,                 a    óra metafora= sors, végzet

26    magunk gyil I kosává II ítélt em I bereknek?                     b

27    vagy átal I lod sorsunk II jegyezni, I mióta                          a   enjamb. megszemélyesítés

28    gonosz kis I órákat II gyártunk te I helyetted?                   b   pokolgép

29    Közönyö I sen tűz rám II vad arcod. I Itt állok                  c

30    a fa a I latt, mely pár II aszu megy I gyet ad még               d

31   s úgy érzem I hogy ingád II vagyok és I himbálok…         c    inga metafora = ember,                   .                                                                                                                            mint a sorsnak egy kicsi alkatrésze

32    Csak ringass, I míg bambán II végképp el I aludnék!         d   alvás: allusió visszautalás        .                                                                    Babits egy  másik versének a Vers apostoloknak utolsó sorára

 

Jelmagyarázat:  I = a metrum szerinti mellékmetszet és II =  főmetszet helye,

                   ¾ az aláhúzás a magyaros tagolás miatt kívánatos ütemhatárokat jelöli.

 

   

 

Rendesen meglepődtem amikor kezembe vettem irodalom jegyzetünket, hogy a magyar irodalomban mennyi Istennel foglalkozó vers van. Amikor középiskolába jártam (a 70-es évek táján)  a tankönyvekben nem nagyon lehetett ilyeneket találni. A tanáraink sem említették ezeket. Csak annyit tudtam, hogy Balassinak, Adynak, Pilinszkynek és Sík Sándornak vannak ilyen versei.

Ez volt a rádöbbenés részemről, hogy akkor a világirodalomban is valószínűleg sokkal több ilyen verset lehetne találni, csakhogy ezekről mélyen hallgatott az egykori magyar oktatás.

Ismeretlenül esett a választásom tehát Babitsnak erre a versére, mert húszéves koromban egyik fő problémám a „rossz eredetének” kérdése volt.

Sehogyan sem tudtam megérteni, hogy a rossz kapcsolható-e személyhez, amely megtestesíti azt. Azt többek között valahogy értettem, hogy az idő is teremtett valami, de azt hogy egyes mozgások, változások miért vesznek fel kitüntetetten irreverzibilis irányt (mint az idő) s más dolgok pedig miért nem, belegabalyodtam, úgy hogy innen nem jutottam tovább, vakvágányra futottam.

Ismét visszatérve azonban Babitshoz, úgy tudom, hogy ő a nyugati filozófiában jártas költő volt és gondoltam hogy ez majd tükröződni is fog a versben.

Nem csalódtam. Komoly gondolatsorokat indítottak el bennem sorai, a rossz problémájának megoldásában egy kicsit megnyugtatóbb álláspontra jutottam.

 

 

Gondolatait tekintve a vers egyetlen végiggondolt gondolat. Arról van itt szó, és ez tölti el nyugtalansággal a gondolkodó, merengő embert, hogy a felvilágosodott gondolkodó ember miért nem fogja fel puszta eszével az igazságot, vagy inkább jóságot; hogy miért ingadozik álhatatlanul, miért nem tud megmaradni az igazságban vagy jóságban?

Elmegy az esze az emberiségnek? Hát ha nagy nehezen végre megindul az ilyen-olyan kapitalista vagy másmilyen fejlődés akkor mindjárt tönkre kell tenni? Egynemű gondolatmenet, filozofikus, elégikus hangnemben. Hogyan építi fel ezt a gondolatot Babits?

Riasztó ellentéttel lep meg minket a vers felütése: „Az Isten és ördög, két jó hivatalnok”. Mindez kijelentő módban banális közönyösséggel hangzik el, mintha semmilyen újságot nem tartalmazna. Pedig nincs talán egyetlen ember sem aki egyetérthetne ezzel a mondattal. Nem a józan ésszel ellentétes ez a mondat hogy: Isten és ördög két jó hivatalnok. Vannak akik azt állítják hogy Isten jó, akkor nem hagyhatja hogy az ördög „hivatalában lehessen”.  Vannak emberek, akik hisznek abban, hogy létezik ördög, de abban megegyeznek ők is az istenhívőkkel, hogy az Isten és az ördög egy gyékényen nem árulhatnak. Vannak azután olyanok,  akik azt állítják hogy nincs Isten és nincs ördög, és semmiféle hivatal nem képviseli őket. A hivatalnokot azonban gyanús, hogy az orosz realizmus „csinovnyik”-felfogásában kell értenünk, de ekkor azonban összeegyeztethető a valóságképpel. Mindkét személyiség létezik, az egyik hatalom jóra serkenti az embert és ennek gyakran engedünk, a másik hatalom azonban időnként felülkerekedik rajtunk, és olyankor rosszak vagyunk. Egyik hatalom sem tagadja meg magát, mindegyik hűségesen teljesíti eszmei vállalásait, tehát valóban „jó hivatalnok”-ok. Az első sor hangsúlyos, ütemes sorfelező tizenkettes. Ez a vers alapgondolata és egyben alapproblémája is, ebből indul ki a költő gondolat. Ez volt a bevezetés.

 

Jön máris a tárgyalás a 2.3.4. sor gondolatával ami egy megállapítás: „Mennyivel vadabb és gazabb lett a világ, mióta /a verssort enjambement-nal köti a következő sorhoz egy kitérő gondolattal,/ az ember e gyenge akarnok, viszi mindkettőnek ürült hivatalát.” Először foglalkozzunk azzal hogy igaz-e az az ellentétes jelző az emberre, hogy „gyenge akarnok”. Erős-e az emberi akarat? Mire erős? A jóra, vagy a rosszra? Van amikor erős az emberi akarat, de az is igaz hogy nem mindig kitartó. És végképp nem kitartó a jó következetes követésében. Hányan mondják belefáradtan, „Én már annyi jót tettem!” Mintha már eszük ágába sem volna többé hogy jót tegyenek! Mi az üzenete a költőnek azzal hogy „az ember viszi mindkettőnek ürült hivatalát?” Rögtön érezzük, hogy ez nemigen lehetséges. Vinni az ördög hivatalát is meg az Istenét is.

 

Ám tényként megállapíthatjuk, hogy a racionalizmus egyház és valláskritikájára még a buzgóbb hitet mutató protestantizmus sem tudott határozott választ adni. Sőt idővel ki is mondta hogy már a régi hittartalmakban mint például: teremtés, ördögök angyalok, menny, pokol, csodák, ezekben nem hisz, ezeket át kell értelmezni és evilági síkon kell magyarázni[1].  Gyakorlatban már régen nem hitt a világ ezekben a hittartalmakban, mert ha hitte volna hogy létezik Isten, akkor nem követtek volna el olyan sok gonoszságot, ha hittek volna abban hogy létezik ördög, akkor pedig ellenálltak volna kísértéseknek, küzdöttek volna ellene, mint az őskeresztény korban. Harmadszor pedig, mivel nem hittek abban hogy Isten és ördög valóban létezik, azt hitték, hogy az ember helyettesítheti őket, beleélték magukat mindkét hatalom szerepébe, és akként is cselekedtek. Isten helyébe léptek akkor amikor a mások bűneiről úgy vélték, hogy nekik joguk van azt megbüntetni. Az ördög  nevében és helyett pedig öntudatlanul cselekedtek és azt hitték önmagukról hogy az igazságért teszik amit tesznek.

 

Nagyon konkréttá válik ez a „hivatalvezetés” az 5.-8. sor három mondatában: (Kap egy oldalvágást az individualista filozófia, amelyik azt hirdette, hogy az ember már felnőtt.)”Mint a gyermek, épít és rombol is egyben. Épít, hogy legyen mit rombolni. Felhőket karmol házaival, majd fölibük szökken és nagy diadallal lebombázza őket.” Ezek a ténymegállapítások is hallatlanul ésszerűtlenek, mert minek építeni, ha egyszer a földdel teszik egyenlővé, de ha meg felépítették, ugyan minek rombolják össze? Ilyent értelmes lény nem cselekszik, lesújtó ítélet ez az emberi felelősségről és emberi értelemről, ugyanakkor kétségbevonhatatlan történelmi tények késztetik a költőt ilyen megállapításra. Ezzel véget is ér az első nyolc soros versszak.

 

Olyan látomásféle veszi kezdetét a második versszakban: Merengőnek indul ennek a gondolatmenetnek a felvezetése: ”De talán úgy kell, és már elvégeztetett.” Ez a hiányos mondat hatalmas feszültséget kelt. „Mi az aminek úgy kell lenni? Mi végeztetett el?  És főleg: Ki által? Hiányzik a költői vagy inkább látnoki homályba vesző tárgy, a végzet. A pusztulás, az emberiség végpusztulásának apokaliptikus képei jönnek elő.

            

                                „Én már összeomlott városokat látok.

                                Vad paloták helyén csöndes romhegyeket,

                                S betonok gőgjéből törmelék sziklákat.”

 

Sötét jelzőkkel „gyilkos üledékek, mérgezett föld,” kifejezett képek mutatják be a pusztulás teljességét. Nemcsak az emberi tömegek azok amelyek nincsenek, hanem az emberi kultúra minden vívmánya is értelmét veszített kacattá, szemétté, „feledt célúvá”, „rozsdának…virágoskertjé”-vé válik. A harmadik versszak a visszamaradt kevésszámú ember lelkiállapotát rajzolja fel költői kérdésekkel csüggedtségét, primitív létfenntartási,- fajfenntartási gondjait részletezi. Minden a látomásos forma ellenére nagyon konréttá válik semmi jelképiség nem sejlik elő. A versszak végén a kultúra maradványának a „megehült pásztor”-nak lelki igénye is felemlítésre kerül: Az ember feltekint az égre, mint Isten lakhelyére, mint a természet színházára, vagy mint az időjárás előrejelzésének eszközére a természet órájára. Ezeket a tartalmakat tömöríti egyetlen jelképbe ebben az élethelyzetben a költő. A vers csattanója, az utolsó nyolcsoros folytatólagosan de immár filozofikus kérdéseket intéz az olvasóhoz:

 

                                 „Mit mutatsz minekünk te nagy sima óra,                                  magunk gyilkosává ítélt embereknek?”   Szinte következtethetünk az egyszerű jelzőből /sima óra/  az ég semmitmondó válaszára. ­­– Mit mondjon az ég nekünk: „Magunk gyilkosává ítélt embereknek”? – Ha az értelem világa nem tudott világosságot önteni, vagy a lélek a vallásokon keresztül nem tudott hozzánk szólni, akkor vajon a természet hangtalan beszédét megfejthetjük-e. Ez itt a belső nyugtalanság tetőpontja. A költő még békíteni próbálja a megszemélyesített eget, de hiába:                                  „Közönyösen tűz rám vad arcod. Itt állok                                  a fa alatt…..                                  Úgy érzem, hogy ingád vagyok és himbálok…”

 

Ismerjük a régi ingaórákat. Álomba ringat a ketyegésük monoton hangja. Akármi történik mindig ezt a ketyegést halljuk. De ebben a képben az ember részévé válik az óra metaforának. Az óra metafora a sorsot, vagy a végzetet jelképezi, és itt az ember részévé válik a beteljesedő végzetnek. Mégpedig azzal, hogy himbál. Viszi az ember az Isten és ördög hivatalát. Nem tud megállapodni a jó oldalon, az Isten oldalán, ezért a végzet elkerülhetetlen pusztulás. A befejezés egy konok, beletörődő de borúlátó biztatás a sors felé:                                  „Csak ringass, míg bambán végképp elaludnék!”   Valamit tenni kellene, de hát elringat a sors, hány vet a történelem tajtékzó tengere és mi bambán elalszunk. Ki látott olyan ingát, amelyik ott marad az egyik oldalon és nem lendül át a másik oldalra? Ehhez valami erőfeszítés kellene, ami hiányzik. Az ember azért hintázik a két végállomás között, mert szeretne jó lenni és kompenzációra törekszik. Egyszer nagyon jó akar lenni, de aztán mindez a visszájára fordul. Nincsen remény. A vers nyugtalansága a befejezésben sem jut megoldáshoz.                         

 

Hogyan szolgálja a stílus a tartalmat? Milyen eszközökkel éri el a költő, hogy a vers olvasása során nőttön nő bennünk a nyugtalanság?

 

A vers formája sorfelező tizenkettes verssorokból álló négy nyolcsoros versszak. Ez a fajta versforma a filozofikus verseknek legalkalmasabb szerkezete. Az első sorban a hangsúly és ütem világosan felismerhető és megegyezik a magyaros verselés kívánalmaival. Középen a főmetszet mindig a helyén van, de a mellékmetszetek a 3. sortól kezdve kettévágják a szavakat olyan módon, ahogy a szavakat már nem szeretjük elválasztani, ezért az ütemek hossza megnyúlik, vagy megrövidül. Ez az ütemhossz változás kifejezetten nyugtalanító a 6.-7. sorokban, ahol inkább szabadversformát találunk. Nem ügyetlenség ez, mert Babits tudatosan vállalja pl. Jónás könyvében az álnaív versbotlásokat, itt is tudatosan vállalja ezt a szerkezetet. A második versszak közepén rím nélküli vaksor van. A keresztrím itt más hangzással folytatódik. Ezek a költői eszközök a megfontolásra késztető gondolatok mellett belső nyugtalansággal töltik meg az olvasót.

 

A világháború után a pesszimizmusra hajló Babits tompább színekkel fest: „Vannak napok, amikor visszaesem a háború monomániájába. Nem tudom megszokni. Nem tudok egyébre gondolni. Minden jelentéktelen esemény, minden szó, minden arc, minden kis atomja az életnek az egész szörnyűséget tükrözi elém. Megpróbálom kicsukni ekkor az életet. Könyvekbe menekülök, eszmékbe, kultúrákba. S egyszerre csak azon kapom magamat, hogy a könyvekben, eszmékben, kultúrában is a háború csíráit keresem. Aki keres, az talál. Ó Legkedvesebb könyveim  is meg vannak fertőzve. Minden gondolat, amit a háború előtt leírtak bölcseink, költőink, jelentőssé válik, mintha mindenkiből oly lelkiállapot, vagy világnézet lesegetne elő, mely a háború  mélységes okainak kifejezése. Mennél fontosabb egy esemény, annál kevésbé tudunk belenyugodni, hogy a világ vak folyása hozta volna létre: a tények ostoba gördülése, mely bár okoktól meghatározott, de előttünk valahogy mégis mindig véletlennek fog feltűnni. ” Így vallott Babits a háborúról, és ebből következően mi is tehetünk valamit. Kell, hogy tegyünk valamit. S ez a tett nem politikai, hanem eszmei. Minden cselekedetünk legyen olyan, hogy nehezen lehessen vele vitába szállni.

 

Végére egy személyes vallomást hagytam: Bevallom őszintén, hogy én sohasem szerettem a verseket nagyon, mert homályosnak, irracionálisnak tartottam azokat. Úgy gondoltam, hogy a filozófia a következetes gondolkodás az az igazi. Most már változik a véleményem, most már többet látok a versekben, mint érzelgős, homályos szép szavakat. A versekben is van mély filozófia, sőt némelyekben ennél több is, igazi életszemlélet. Csak néha nehéz kibogozni.  De be kell vallani, hogy a versek több embert megérintenek, mint a filozófia.

 

 

 

 

 

 Nagyút 2004. Dec.28.                                                         

 

 

 


[1] Az ökumenikus mozgalom Nairobi-i nagygyűlésének határozata. Az ökumenikus mozgalom a protestáns egyházak nemzetközi szervezete.

szantoistvan•  2015. március 16. 23:42

Elismervény

 

A nők korán kelnek,
tanúi a holdnak...
törékeny kezükkel
épül fel a holnap.

A férfi szuszog, harákol
dohányzik,köhög,
kávét morogva kavircol, 
végül morccal köszön.

A nő szomorkás vágy, örök
jóvátétel, epekedés, 
valami szerelemért, 
de mégiscsak végül
a Jutalom országában 
véghetetlen öröm.

 

szantoistvan•  2015. március 5. 18:43

T.S. Eliot: Kórusok a Sziklából

KÓRUS

Hasztalan építünk, ha nem épít velünk az ÚR.

Megtarthatod-e a Várost, ha nem tartja meg az ÚR?

Ezer, a forgalmat irányító rendőr

Sem mondhatja meg neked, honnan jössz és hová mész.

A tengerimalac vagy a mormota család

Is jobban épít, mint aki az ÚR segedelme nélkül épít.

Kiléphetünk-e köröskörül e romokból?

Szerettem a Te Házadnak szépségét, a Te szentélyednek békéjét,

Söpörtem kövezetét, ékesítettem oltárát.

Ahol nincsen templom, ott nincsenek otthonok,

Vannak bár menhelyek és intézmények.

Ideiglenes szállások, amelyekért lakbért kell fizetni,

Alagsori lakások, ahol patkányok tenyésznek,

Vagy számozott ajtajú kórházi szobák,

Vagy a szomszédodénál némileg jobb házad;

Ha megkérdi az Idegen: "És ennek a városnak mi az értelme?

Azért bújtok-e így össze, mert szeretitek egymást?"

Mit feleltek erre? "Azért lakunk együtt,

Hogy egymásból pénzt csináljunk"? vagy "Közösségben élünk"?

És eltávozik az Idegen és visszatér a sivatagba.

Ó készülj fel, én lelkem, az Idegen eljövetelére,

Készülten fogadd őt, mert ő tudja majd, hogyan kell kérdezni.

 

 

Ó üres emberek, akik ISTENtől

Kiváló elmétekhez és dicsőséges cselekedeteikhez fordultok,

Művészetekhez és találmányokhoz és merész vállalkozásokhoz,

Az emberi nagyság igencsak kétes eszméjéhez,

Földet és vizet szolgálatotokba hajtotok,

Hasznosítjátok a tengert és kiaknázzátok a hegyeket,

Különbséget tesztek közönséges és kiemelt csillagok között,

A tökéletes hűtőszekrény kifejlesztésével foglalkoztok,

A racionális erkölcs kidolgozásával foglalkoztok,

A lehető legtöbb könyv kinyomtatásával foglalkoztok,

Megszervezitek a boldogságot és kidobáljátok az üres üvegeket,

Sivárságotok elől nemzetekért vagy fajokért

Vagy az úgynevezett emberiségért való lázas rajongásba

                                            menekültök;

Bár elfelejtitek az utat, mely a Templomba vezet,

Egyvalaki emlékezik az útra, mely ajtótokhoz vezet:

Az Élet elől kitérhettek, de a Halál elöl soha.

Az Idegennek nem állhattok ellen.

 

FERENCZ GYŐZŐ

 

IV

Vannak, akik fel akarják építeni a Templomot,

És vannak, akik nem akarják, hogy a Templom felépüljön.

Nehémiás próféta idejében

Mindenkire vonatkozott a törvény.

Susán várában, a Niszán nevű hóban

Artaxerxes királynak ő szolgálta fel a bort,

És szomorú volt, hogy romokban hever a város, Jeruzsálem;

És a Királynak tetszék őt elbocsátani,...

A fenti sorok Thomas Stearns Eliot „ Kórusok  a ’Sziklá’-ból c. verses moralitásdrámájából vannak kiemelve. Tartalmilag a Biblia 127. zsoltárának parafrázisa. De annak is csak nagyon hézagos, de viszont nagyon tudatosan hézagos parafrázisa, (egy ismert szövegnek saját szavakkal való elmondása) mint ahogy a következő szakasz is egy parafrázis mégpedig Nehémiás könyve 1 és 2. fejezetének első verseiből.

 

Ki volt Eliot? Ősei[1] még a 17. sz.-ban vándoroltak ki Angliából Amerikába. Bostonba, ahol világi és egyházi méltóságra emelkedtek az új angliai puritán hagyományban.  Valószínűleg magukkal vitték az unitárius eszméket, vagy talán ezért szenvedtek üldöztetést Angliában? W.G. Eliot a nagyapa St. Louisban megalapítja az unitárius egyházat[2] és a Washington Egyetemet. A költő apja üzletember, anyja Ch. Stearns élénk szellemi érdeklődésű asszony, bostoni kereskedőcsalád sarja, munkásságát fémjelzi W.G.Eliotról szóló életrajz és egy drámai költemény. A minneapoliszi konferencia évében ( 1888 szept.26.-án ) született költő tehát anyai hagyományokat követ költői hivatását tekintve. 22 éves amikor elvégzi a Harvard Egyetemet. 1910.-ben a párizsi Sorbonne-ra kerül. 1911-14.-ig filozófiai tanulmányait folytatja a Harvardon. Közben 1913.-ban Németországba utazik, egy évvel később Angliába és egy éven át a Oxford-i Merton College-ban filozófiát hallgatott. 1915.-ben feleségül veszi V. Haigh Wood-ot, aki táncosnő, azonban a házasság tartósságából /1947.-ben hunyt el. / arra következtethetünk, hogy betöltötte Eliot életében a mindig jelenlévő múzsa szerepét is. Eliot megunja Új Anglia sekélyes életét mert a házaspár Londonban telepedett le. Latint, franciát, rajzot, földrajzot, történelmet, számtant, úszást és baseballt tanít, a Highgate Schoollban, majd a Lloyd Bank tisztviselője. Két éven át az Egoist-nak az imagista mozgalom folyóiratának segédszerkesztője. 1922.-ben megalapítja és 17 éven át szerkeszti a Criterion-t Itt jelent meg első nagy költeménye a Te Waste Land /1922/ (Weöres; A puszta ország, Vas I. Átokföldje,1966. Ez a mű megalapozza költői hírnevét. 1925-től a londoni Faber and Faber kiadó munkatársa, majd igazgatója. 1927 fordulópont a 39 éves költő életében felveszi brit állampolgárságot, és csatlakozik az anglikán egyházhoz. Önjellemzése szerint anglokatolikus a vallásban, klasszicista az irodalomban és királypárti a politikában.

 

 Művei: 1917 Prufrock and Other Observations; Prufrok és más megfigyelések,  Alfred Prufrock szerelmes éneke, Kálnoky 1960; a hanyatló megmerevedő élőhalott protestantizmus lelki erkölcsi impotenciáját fejezi ki. Ne felejtsük hogy az unitárizmus a maga Krisztus központú életszemléletével a radikális protestantizmushoz tartozik. amelynek patinás erkölcsiségéhez képest a racionalizmus erkölcsi liberalizmusa  a tehetetlen szerelmeshez, a gyáva döntésképtelen örökké érvet és ellenérvet egymásnak szegező és a döntés erkölcsi pillanatát örökösen tovahalasztó gyáva hőshöz hasonlítja.

Eliot ebben a művében a világi oldalról közelíti meg a hívő embert. Mennyit ér az olyan gavallér, aki nem tudja hogy kezdjen hozzá, és végül  megelégedik önmaga sorsával úgy, hogy közben céljáról mond le. A racionalizmus egyszerre bonyolultabbnak láttatta a világot, és Isten távolinak tűnt az emberek perspektívájából, vagy már nem is létezett, ez az erkölcsi tétovázásnak az oka. A hagyománynak nem volt önmagában ereje az újabb kísértések leküzdésére, és az evangélium vonzása eltűnt. Ugyanezt a benyomást erősíti meg az „Egy hölgy arcképe”, sokan e két korai verset csak világi szférára értelmezik jóllehet az allusió technika alkalmazása, / „rejtett utalások, visszhangok, idézetek segítségével felsejdíteni a versben régebbi korok élménykörét” Takács Ferenc / lehetővé teszi a győzelemről lemondó keresztény tragikumát (főleg Prufroknál: Keresztelő János mártíriuma jelenik meg a ”hős” tépelődéseiben, ’ tálon hozták fejem ’, és a mottóként idézett Dante idézet előrevetíti a végzet hitét, hogy ez a döntésképtelenség már maga a pokol. A kötet hátralévő versei is a kiüresedett lelki erejétől tartalmától megfosztott vallási szigornak értelmetlenségéről szólnak, amely legjobb indulatában is(Conversation galante) mindössze udvarias képmutatás csupán.( Helén néni. Nancy kuzin. ) érdekes volna tudni mi volna napjaink kereszténységéről a véleménye.

 

1919;Poems — Költemények.   E második kötetben tovább épül a testi és szellemi kiszáradást felidéző öregecske (Gerontion) drámai monológjában a megváltás utáni vágy harca a megválthatatlanság sejtelmével. Eső utáni sóvárgás és aszály képeinek ellentéte váltakozik, s mikor az eső eljön Blake tigris-megváltója képében    fenyegetésként éli meg.

„A modern emberiség – Silvero úr és társai – számára nincs megváltás, mert elvesztették a kapcsolatukat a szentség élményével; Gerontion viszont kétségekkel viaskodik, száraz logikája nem talál helyet a történelemben a megváltás kivételes és a puszta ésszerűség számára felfoghatatlan ( de a  lelki törvényszerűségek útján nagyon is meghatározott ) pillanatának. Ezért, mikor ismét eljön Krisztus, most már egyértelműen tigrisként érkezik, s ahelyett hogy az emberiség magához venné testét, ’ minket fal föl ’. Gerontion a – modern emberiség hitehagyott állapotának allegorikus képviselője – fölismeri, hogy testileg,-szellemileg, alkalmatlan az újjászületésre.”/Takács Ferenc /                                                     

Ez a Szentlélektől való félelem (itt eső, ott láng jelképében) konkretizálódik később a Négy kvartett versciklus Little Gidding[3] című egyik részletében. Előkerül Sweeney, aki a korábbi meghatározatlan személyiségekkel szemben ez a figura jól ismert céljai érdekében semmitől vissza nem riadó állatias „orángután”. Bordélyházi jelenete Francis Baumont; a lány tragédiájából való mottóval indítva tragikus színezetűvé teszi a parázna epilepsziás rohamát, az aktust követően.  A cserbenhagyott Ariadné talán nem segíti elő a megértést , de a bibliai jelkép parázna asszonya szinte automatikusan behelyettesítődik az egyház hitehagyásának jelképiségével, és ösztönösen a francia forradalomban megerőszakolt egyház asszociációja jut eszünkbe.  Emersonra való utalás (a „történelem az ember megnyúlt árnyéka” „Sweeney árnyéka viszont nem emberi árnyék) megvilágosít abban, hogy Eliot nem hitt a társadalmi fejlődés eszméjében. A későbbi versekben azonban visszatér míg Sweeney /Sweeney agonisztész/ és megtérésen megy át, de a megháborodott parázna nő (a biblia jelképrendszerében a szűz, vagy tiszta asszony a tiszta egyházat, a parázna asszony az államhatalomhoz, vagy a földi környezethez kapaszkodó, vagyis nem Istenben bizakodó egyházat jelöli) nem kerül elő. Sweeney a testi ember mint jelkép előkerül az Eliot úr vasárnap délelőtti istentisztelete” c. költeményében is, mint bohém férfi akit nem érdekelnek elméleti kérdések amelyeken közben vitatkoznak a „furfangos Tan főnökei” A jelképi utalásokat lefordítva tehát a világ a tanbeli viták közepette elsompolyog testi vágyait kiélni miközben a kereszténység elméleti kérdésekkel  gyötri magát. A következő versben „Sweeney a fülemilék közt,” kiderül hogy nincs semmi értelme a hősi és pogány áldozatnak amelyet a kereszténység gyakorolni vél, mert a bűnnel gyakorolt dícséret  csak mocsokeső az énnek feláldozott hős szemfedőjére. Sweeney neveti a vele immár nem az üzletért, hanem magáért a bűn élvezetéért foglalkozó parázna nőket, (parázna asszonyok a Bibliában hitehagyó egyházakat jelentenek) de intő jelet vél felfedezni a dolgok drámai fordulatában és gyanakodni kezd, amely későbbi versben megvalósuló megtérését eredményezi. A „Víziló” című vers mottója Bibliai idézet: „És mikor felolvastatik nálatok e levél, cselekedjétek meg hogy a laodíceaiak gyülekezetében is felolvastassék”…Kol. 4,16. A vers az egyházzal semmiképpen párhuzamba nem hozható víziló üdvösségre jutási esélyeit hangsúlyozza a sziklára épült egyházzal szemben. Itt kerül elő a Szikla mint az egyház jelképe először elő, és majd kiteljesedik a Szikla c. dramatikus költeményben. A versben a víziló és az egyház ellentéteiben az egyház hatalomvágya és megmerevedés /hagyomány/, pénzszeretet, öndicsőítése, kerül szembe a mindezekről mit sem sejtő víziló szokásaival. Az angyalok a vízilóval együtt énekelnek, de az egyház:

„S az igaz Egyház lenn marad

Miazmás ködben fulladozva.”

1920.-ban egy esszé  kötete jelenik meg amelyben kifejti az irodalmi stílusát képező allusió technikát, amelyet pontosan kivésett költői kép jellemez az érzelmek közvetlen kifejezését elutasító személytelenséggel párosult irónia megjelentetésével, és metafizikus gondolatisággal, amelyet 30 író és költő stílusjegyeivel és beépített tudós apparátussal egészít ki.

Az  1922.-ben megjelenő Átokföldje, más fordításban Puszta ország (Waste Land); a Grál legenda feldolgozása. Eliot saját jegyzeteket fűz verséhez a megértés kedvéért pl. Ezékiel 2,1-re „Én vagyok az az ember aki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.”. A szikla és az üres kápolna , a puszta csontok, a megítélt kereszténységre utaló jelképek. Ez a vers  meghozza számára költői elismerést. „Ez a mű határkő az angol irodalomban James Joyce Ulysses-ével együtt, mindkét műben a polgári értékrendnek az a válsága fejeződik ki …/ a stílusoktól most eltekintve, / amelyet az I imperialista világháború véres zűrzavara tett nyilvánvalóvá” /Egri Péter/

1930 Hamvazószerda: Az egyházaknak világ válságát okozó erkölcsi hanyatlásának okát a racionalista személet által elvesztett hitelű bibliaértelmezésében fejezi ki.

Ha az elveszett szó elveszett, ha az elpazarolt szó elpazaroltatott

Ha a nem hallható ki nem ejtett

Szó ki nem ejtetett,, nem hallatszott;

A ki nem ejtett szó, a Szó, amely nem hallható,

A szó nélküli Szó még mindig az a Szó, amely él

A világban, ez a világító;

S a fény sütött sötétben és

A Világ ellen ez a csillapítatlan szó még örvényt forgató

S középpontjában ott a néma Szó.

  

   Ó, én népem mit tettem tevéled.

 

Hol lészen a szó megtalálható, hol fog a szó

Felhangzani?…

 

És a konklúzió során megfogalmazásra kerül az a gondolat, amit később a Sziklában fog kihangsúlyozni és a Négy Kvartett-ben megerősít, Miért nem érvényesül az Egyházban a Szentlélek? – mert „ az elveszett szív megkeményszik és vigad”. Mindez azért vált lehetővé, a Szentlélek számára azért vált az ember megközelíthetetlenné, mert elveszett a Szó, vagyis az egymással szembefeszülő, a csak földi természettudományos magyarázatokkal alátámasztható bibliamagyarázatok ködében az Isten Igéje megszűnik a modern ember számára Isten beszédének lenni..

 

Itt talán rá  is térhetnénk a parafrázis elemzésére. (Éppen ideje!) Csakhogy a képi kibontakozást. A költő eszmei útját volt szükséges felvázolni ahhoz, hogy ezt most könnyedén és remélhetően elegánsan megtehessük.

 

A parafrázis, mint jeleztük, egy ismert szöveg saját szavakkal való visszaadása. Tulajdonképpen egyetlen két mondatból álló igeversről van szó, és annak kommentálásából a következőkben. Az eredeti zsoltárige így hangzik:

 

Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői.

Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző.

 

A Salamon által irt héber nyelvű költői versszak a héber költészetre jellemző gondolatritmus. Két összehasonlítható, egymástól csak néhány szóban eltérő  ellentétes parallelizmust[4]  találunk itt. Hiába épít az ember, ha az Úr nem épít együtt az emberrel. A templomépítő Salamon által kimondott tanítást, a zsoltárszerző nemcsak valami nagy és jelentős munka elvégzésére tartja érvényesnek, hanem ennek érvényét kiszélesíti az élet minden területére. Erre utal az ismétlése: Hiába minden őrködés, ha az Úr nem őrzi a várost. Jézus jellegzetes kifejezése „Bizony bizony mondom néked”… ilyen hangsúlyt adtak szavainak. Ugyanez a célja a paralellizmusnak, az ismétlés által az elmébe vésni a tanulságot. Emlékezzünk gyerekkorunk didaktikus stratégiájára, a tanító hányszor ismételtette el velünk a megtanulandót. A bűn által, az önzés által begyakorolt idegpályák, a megszokásban eltorzult emberi gondolkodásnak gyakran szüksége volna ilyen ismétlésre, hiszen Jézus hangsúlyozta: „Az Isten Igéje sincs maradandóan bennetek”

    Salamon példája mutatja, hogy minden dologhoz a legjobb előmenetelt az biztosítja, ha az Isten lelke felruházza az embert bölcsességgel. Jó példa erre a Salamoni ítélet esete.

„És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted ez az út ezen járjatok…”Ésaiás 30,21.. A Szentlélek halk és szelíd hangon szól az embernek. Bálám, az Isten egykori prófétája a nyereségvágytól elkábítottan nem hallotta meg. Isten tiszteletben tartja az ember vágyait. Nem erőlteti, hogy csak a jót cselekedje, nem kényszeríti az embert, hogy automatikusan azt cselekedje, amit Ő szeretne, de szeretne az ember értelmére és gondolkodására hatni, amelyet az önzés eltompított.

 

Miben tér el az eredeti bibliai gondolattól Eliot parafrázisa, és mit tesz hozzá?

 

„Hasztalan építünk. Ha nem épít velünk az Úr.

  Megtarthatod-e a Várost, ha nem tartja meg az Úr?”

 

Elhagyja az összetett mondat első mellékmondatát, és csak a lényegre koncentrálva a hiábavalóságra hívja fel a figyelmet. Haszontalan minden építés, ha nem az Úr az, aki velünk együttmunkálkodik az építésen.  „Jaj annak aki bűnös szerzeményt szerez házának, hogy magasra  rakhassa a fészkét, hogy megszabadulhasson a gonosz hatalma elől. Jaj annak, aki várost emel vérengzéssel, és aki várat emel álnoksággal. Vagy íme, nem a Seregek Urától van ez, hogy a népek a tűznek építenek és a nemzetek a hiábavalóságnak fáradoznak?” Habakuk 2,9.12-13.

 

Ezután a költő kiegészíti az Egyház-(-ak)nak szóló intelmeit:

1.    Ezer rendőr sem mondhatja meg hitelesen az embernek honnan ered az ember, Istentől jött-e vagy az őstengerből, ahogy azt a korabeli divatos tudomány tanítja, és hogy létezik-e örökkévalóság és menny, vagy csak az iszapos föld marad, mint végső állomás.

2.    Az Egyház munkája teljesen haszontalan, még a mormota, is mint aki az Úr segítsége nélkül épít hasznosabban él. „Kiléphetünk-e köröskörül e romokból?”

3.    Hiába a vallásos buzgalom, ahol nem sikerül templomot építeni, az otthon sem maradhat meg. (És az erkölcsi romlást követi a családi élet mély válsága. Ez a felismerés kiváltképp napjainkban látszik korát meghaladó és tragikus fejleménynek.)

4.    Az ember alkotta szociális intézmények, nem pótolják azt a kártételt, amit az Isten segítségével munkálkodó emberek otthonteremtési képességének elvesztése előidézett.

5.    A különböző minőségileg egyre alacsonyabb rendű lakások felsorolás erkölcsi kategóriákat sejttet.

6.    Gyakran az ember minden dolgát a mások iránti irigysége vezeti.

7.    Ha mindezek után lejön az ítélet, (az Idegen Krisztust személyesíti meg, akit az egyház nem ismer a gyakorlati élettapasztalatában):

 

Ha megkérdi az Idegen: „És ennek a városnak mi az értelme?

Azért bújtok-e így össze, mert szeretitek egymást?”

Mit feleltek erre? „Azért lakunk együtt,

Hogy egymásból pénzt csináljunk”? (Eliot nem fél kimondani, amit az egyház titkolni

igyekszik. ) vagy „Közösségben élünk”

--------------

Ó készülj fel, én lelkem, az Idegen eljövetelére,

Készülten fogadd őt, mert ő tudja majd, hogyan kell kérdezni.

Az ökumenikus mozgalom által elfogadott bázisnyilatkozat szerint /Nairobi/ :  „pokol, ördögök, angyalok, teremtés, csodák, üdvösség, örök élet, bűn,  ítélet, nem illenek bele a modern ember gondolkodási és életkeretébe, ezért – írja, ezeket a fogalmakat evilági síkon kell értelmezni. Pl az üdvösség = szociális jólét.” Eliot szerint van és lesz ítélet, amelyben az eljövendő egyház számára annyira idegen Krisztus az emberi cselekedetek indítékára kérdez majd, és az egyháztagok nem fognak tudni majd választ adni amelyet cselekedeteik is igazolnának.

 

8. Az Egyház szemére veti, hogy az erkölcsi ürességüket érző emberek nem Istenhez, hanem egymáshoz fordulnak segítségért. Amint ezt már korábbi versében a Coriolanuszban is felveti, amely az emberi technika világháborúban felvonultatott fegyvereinek diadalmenetével kezdődik, és az „Államférfi bajaiban” meghatározott emberi gondolkodásmódban testesül  meg:

 

„Első dolgunk, hogy felállítsuk a bizottságokat:

A tanácsadó bizottságot, állandó bizottságot, választó bizottságot

                                                                                        És albizottságokat.

(demokratikusan)

Egyetlen titkár több bizottságnak elég.”…

 

9.    Isten bölcsességétől „repedezett kutakhoz”/Jeremiás 2,13./ fordulnak a Szentlélek által nem vezettetett egyházvezetők.

Ó üres emberek, akik ISTEN-től

Kiváló elmétekhez (racionalizmus eszmei tévelygései) és „dicsőséges cselekedeteikhez” fordultok, (a Biblia elítéli a cselekedetek általi üdvösséget)

Művészetekhez és találmányokhoz és merész vállalkozásokhoz,

Az emberi nagyság igencsak kétes eszméjéhez,…

 

10.  Az emberi bölcsesség haszonelvűséghez vezet, és racionális értékítéletekhez, önző szempontból való megkülönböztetésekhez, kirekesztéshez vezet.

11.  A technika ámokfutása az élővilág és a környezet tönkretételéhez juttatja az immáron erkölcsi iránytű nélkül maradt és válságban megzavarodott embereket, akik,

12.  Sikerpropaganda áldozataivá válnak majd. „megszervezitek a BOLDOGSÁGOT…”

13.  És ha ezúton még inkább fokozódik a válság, akkor majd globalizációért, vagy épp nacionalista eszmékért való lázas rajongásba kerül az emberiség ki mire fogékony egyede: „Sivárságotok elől nemzetekért, vagy fajokért

                     Vagy az úgynevezett emberiségért való lázas rajongásba

                                                                                                         menekültök;

14.  De a végére kikerülhetetlenül ott lesz az ítélet:

 

„Bár elfelejtitek az utat, mely a Templomba vezet,

Egyvalaki emlékezik az útra, mely ajtótokhoz vezet:[5]

Az Élet elől kitérhettek, de a Halál elől soha.

Az Idegennek nem állhattok ellen.

Eliot hite szerint a világ nem önpusztító „bummal”, hanem csak nyüszítéssel ér véget.  ( Lásd az Üresek c. vers befejező sora)

Milyen megoldást követ Eliot amennyiben valaki hajlandó megérteni üzenetét?

 

Minden tudásunk tudatlanságunkhoz vezet közelebb,

Minden tudatlanságunk halálunkhoz vezet közelebb, (Az Én halála az a az Isten bölcs akaratának való alárendeléséből a Szent Lélek erejével sikerülhet Lásd Little Gidding)

De a halál közelsége nem ISTEN közelsége.

Hol az Élet, mely életünkben elveszett?

Hol a tudás, mely ismeretünkben elveszett?

 

„…aki nem úgy fogadja Isten országát, mint egy gyermek, semmiképpen nem megy be abba.” Mondta Jézus Mk.10,15.

Az igazi tudás és az igazi bölcsesség Isten megismerése.  - Az Isten megismerésétől önző vágyak miatt, vagy büszkeség miatt való ódzkodás, elzárkózás,(végső soron ateizmus) az ember legnagyobb balgasága  Ezért indul a Szikla a világegyetem képsorával. Majd a Város bemutatása következik London, amelyben az Egyházra „sem a külvárosban nincsen szükség; és a városban is csak a fontos esküvők miatt.” De azért valami homályos bizonyságtétel elhangzik az Idegenről. Aztán megszólal a Szikla a drámában, közhelyekből és racionális elemekből összeálló beszéd lényege: hogy jóllehet az ember sorsa a „fárasztó munka, vagy a henyélés, ami   még rosszabb, de hát nehéz hasznossá lenni, meg lemondani arról ami boldogít, törekedni a jócselekedetekre, amely szürkeségbe vezet, elfogadni azokat is akik ellenségek meg hát mindenki szívesen befekteti pénzét az üzletbe de osztalékot is vár”. De azért az ember feladata hogy megerősítse akaratát a változó világban is ugyanolyan Jó és Gonosz harca közepette.

Ezután felhangzik a munkások éneke, akik nyilván a buzdítás hatására megpróbálják magukat lelkesíteni: Új téglákat rakunk, van kezünk és vannak gépeink, van agyag a téglának, és ha a tégla leomlik, új kővel építünk. Velük egyszerre azonban a munkanélküliek dala is disszonáns egységre kel: „a mi munkánk nem kell… állunk a szabadban …kopár parlag felett ahol pihen az eke,… a mi munkánk nem kell.” Mintha kontraszelekciós átok bélyegezné meg azokat, akik ezt a hiábavaló munkát nem támogatják. Vitatkozva felel a munkások dala, de mintha önmagát akarná igazolni a munkások dala: „nem vesztegeti idejét a veréb és seregély, ha nem épít az ember hogyan is élhetne? – ők is érzik, hogy valami probléma van, „nincs kezdet, nincs mozgás, nincs béke, nincs vég, csak zaj van, de nincs nyelv, csak étel, de nincs íz.” A kifogás tartalma, hogy

 

nincs cél                                                    Elveszett a prófétai üzenet, 

nincs béke,                                                nincs evangélium,

zaj van                                                        pluralista felfogás az igazság kérdésében

nincs nyelv                                                nincs egység, amelyet az egynyelvűség adhat

van ugyan étel, de nincs íze,                   lélektelenül elmondott szavak nem gyakorlati  

                                                                    tapasztalatból származnak tiszta búza helyett

                                                                    szalmával és polyvával táplálják a papok a népet.

Ennek következményét, az egyház elnéptelenedését vonja le a konklúziv II. szakasz, amelynek súlyponti kérdése ez:

De ti, jól építettetek-e ti, akik most elhagyatva ültök egy

                                                                    romba dőlt házban[6]

Az üres templomok persze megoldást követelnek az egyházvezetőitől, amely nem lehet más, - mint politikai szerepvállalás -.

 

Nem jól húztátok fel az épület falát, és most megszégyenülten

Ültök; és nem tudjátok, lakozhat-e bennetek az ISTENI

LÉLEK,

 …

Jól építettetek ti, ha elfeledkeztetek a sarokkőről?

     

Eliot megoldása először a „Háromkirályok utazása” c. versben sejlik fel: Azért megy rosszul a templom építése,  haszontalan a munka, nincs evangélium, nincs igekutatás és megértés, mert a végső döntéskor, amikor az ember felismeri, hogy most az Énnek meg kell halnia visszariad ettől a lépéstől, és bezárja szíve ajtaját a Szentlélek további késztetései előtt:

A bölcsek eljutnak a Megváltó születési helyéhez és a következőt realizálják:

 

„S megérkeztünk este, egy perccel se hamarabb

Találtunk arra a helyre: mondhatni, kielégítő volt.

Mindez régen volt, emlékszem én,

És megtenném újra, de vegyétek észbe

Ezt vegyétek észbe

Ezt: Miért vezettek végig ezen az úton,

Születésért, vagy Halálért? Volt születés, igaz,

Bizonyítékot kaptunk rá, s nem kétes, láttam, születést, halált,

De azt hittem, különböznek egymástól; ez a Születés

Kemény és keserű haldoklás volt nekünk, olyan, mint a Halál,

                                                                                                    A mi Halálunk.

Visszatértünk nyugvóhelyünkre, ezekbe a Királyságokba,

De itt nincs többé nyugtunk a régi függelemben,

Köröttünk idegen nép csüng istenein.

Másféle halálnak örülnék.

 

A négy kvartett már említett „Little Gidding” szakasza, azután teljesen egyértelművé teszi az unitáriánusból katolizált, és az egyház lelki reformjáért munkálkodó költő küzdelmeit:

 

Galamb leszáll, leget hasít

A félelmetes fényű tűzzel,

Melyből lángnyelvek hirdetik,

Hogy bűnt, tévelygést mi űz el.

 

Nincs más remény, csak ez segít – 

   Válassz: a máglya, vagy a máglya –

   A lángtól megválthat a lángja.

 

Ki gyötör így? A Szeretet.

Furcsa Név – ez fog kínba minket,

Mert az ő keze szövi ezt

A tűztől tűrhetetlen inget.

Ne is reméld, hogy leveted –

   Ha élsz, lélegzel, ez az ára:

A lángra juthatsz, vagy a lángra.

 

Az élőhalott protestantizmus ismeretében és annak jelenségei közt fuldokló költő pesszimizmusára jellemző, hogy a testi embert és ugyanakkor az államhatalmat is jelképező Sweeney megtéréséhez nagyobb reményt fűz, mint a vele már nem az üzletért, hanem magáért a bűnért fertelmeskedő és ezért tragikus sorsú egyházéhoz.

 

„Gyógyítottuk Babilont, de nem gyógyult meg. Hagyjátok el őt és menjünk ki-ki a maga földjére, mert az égig hatott az ő ítélete, és felemelkedett a felhőkig. Jeremiás 51.9.

 

 „Fussatok ki Babilonból és ki-ki mentse meg az ő lelkét, ne vesszetek el az ő gonoszságáért, „mert az Úr bosszúállásának esztendeje ez”. Jer. 51,6. Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé…”Jel.18.2.

 

„ Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon; „Hanem intsétek egymást, míg tart a ma, hogy egyikőtök se  keményíttessék meg a bűnnek csalárdsága által. Zsid. 3,12-13.

 

„ Jaj de árván ül a nagy népű város! Olyanná lett mint az özvegyasszony! Nagy volt a nemzetek között, a tartományok közt fejedelemasszony: – robotossá lőn! Jer. Sir.1,1.

 

Az ateizmus, a hitetlenség, és nem kevésbé a vallási közöny, vagy akárcsak a vallási buzgóság hiánya, - az úgynevezett „első szeretet” elvesztése, vagy a Babits által is /Vers apostolokról/ kifejezett elalvás, bár elsődlegesen Krisztus iránti hűtlenség, de a vallási vezetők erkölcsi hiányosságainak következménye, amiről nem illik ma beszélni.

Hát erről nem beszélünk, – egyből vádaskodók, vagy zavarkeltők lennénk, – de létezik. Előreláthatólag nem is fog változni a helyzet. Ezért hát nem is embereket kell példaképnek tekinteni, hanem túl kell lépni ezen, amint Krisztus is túllépett kora vezetőinek szűklátókörűségén és ki-ki vegye szívére a Mester tanácsát: „Vegyétek föl  magatokra a  az én igámat… mert az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű” Máté 11. 29-30

 

 

Szántó István;  2002. 05. 21. 


[1] Írja Egri Péter a Világirodalmi Lexikon Eliot-ról szól cikkében.

[2] Unitáriusok  a Kálvin által megégetett Servet Mihály követői, aki három könyvet irt a Szentháromság ellen. Nem akarta a tant megsemmisíteni, hanem csak  korrigálni: „a Fiú és a Szentlélek csak ’dispositiones modi Dei’, Isten önközlésének egy módja, de az Isten maga fel nem osztható” /Bajusz F/. A mai unitáriusok szerint Servet a saját útját járta. Elismert elődjük Lelio Socinus (1525-1562) és   Faustus Socinus (1539-1602) aki Lengyelországban sokáig élet, mivel ott és Erdélyben nem üldözték az unitáriusokat. /E.H. Broadbent/. Az unitáriusok a legszélesebb értelemben liberalisták: azt tartják, hogy minden hívő csak önmaga nyilatkozhat a saját hitéről. Azonban nekik is van rövid hitvallásuk, amely először a krakkói hitvallásban testesül meg: Hiszek egy Istenben, az élet Teremtőjében és gondviselő Atyjában , Hiszek Jézusban, Isten legjobb Fiában, a mi igaz tanítómesterünkben; Hiszem a Szentlelket… Erkölcsi magatartásukat Jézusra vezetik vissza, aki „ éppen azért lehetett az emberiség Megváltója, hogy valóságos ember volt, hogy csak ember volt, nem Isten-ember, mint ahogy azt a Szentháromság-dogmája tanítja…  szeretik a nagy Galileai személyét és tanítását. A legnagyobbnak tartják mindazok között, akik valaha is éltek a földön. Helyeslik próféciáit, erkölcsi tanításait, szellemi látásait. /Annyira szó szerint ragaszkodnak a biblia kijelentéseihez, hogy talán rövidlátásuk megakadályozza hogy felismerjék Krisztus Istenségét a több mit 330 Krisztusra vonatkozó ószövetségi Messiási prófécia ellenére, valamint a nyilvánvaló evangéliumi utalásokat is figyelmen kívül hagyják, mert nem értik meg a testtélétel és Krisztus győzelmének titkát, / hogy „makacsul visszautasítják hogy ’Istent’ csináljanak’ abból, aki annyira nyilvánvalóan ember volt, szavaiban és tetteiben egyaránt, és aki maga tiltakozott a legjobban ellene amikor „Istennek” szólították.  Más emberektől csak annyiban különbözött, hogy Isten Lelkétől vezéreltetve minden cselekedete megegyezett az Isten akaratával, és így Benne bűn nem találtatott. Jézus élete tehát eszménykép, amelyet követhetünk, / de egyben a keresztényi élet buktatója is, mert minden elbukás azt a veszélyt hordozza hogy nem keresztény az, aki folyton megtagadja Mesterét. És ez az állapot tartósan vállalhatatlan is lehet / … Sokáig titokban maradtak  és csak a racionalizmus és deizmus jelentkezésekor  léptek a nyilvánosság elé. / Bajusz F./

 

[3] Egy anglikán vallási közösség törzshelye a XVII. Sz,-ban.

[4] A latin kifejezés jelentése: párhuzamosság, hasonlóság. Az irodalmi formátum lényege hogy ugyanazon gondolatot más szavakkal logikai kapcsolatban jelentet meg, /ezek lehetnek többfélék, pl. ellentétes, következtető, stb../ és ebből nyomatékosításból telítődik hangsúllyal az így kifejezett gondolat.

[5] Utalás a laodicai üzenetre. „Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő énvelem.” Jel. 3,20.

[6] Utalás Luk.13,35. Ime pusztán hagyatik néktek a ti házatok.”…

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom