Az egyes

...és egy kicsi a kettesből...

Hányszor hallani:
csak egy?

Pedig az egyes,
ha a dobogó azon fokán állsz,
mire ezt a számot festették,
az egyes bizony;
aranyat ér...

Ó, akkor az egyes,
mint igazi alfahím,
hegyes, büszke,
peckes egyenes,
ím a győztes,
szára a meredek
útra emlékeztet,
mi erre a csodás csúcsra vitt,
milyen szép,
akkor nem is egyes,
akkor már első!

Ám iskolából hazafelé
mennyire fáj,
mikor a nehéz táskában,
az ellenőrzőben, vállad
az a fránya egyes is húzza.
Ilyenkor az egyes,
egy szigorú,
határozott egyenes,
mi lógó hosszú orrával,
szomorú eredményed mutatja.
semmiképpen nem azt,
hogy te vagy a legjobb.

A kettes az bezzeg más!
Utalás arra, hogy te azért ott voltál,
megkűzdöttél a jegyér'
nem sok,
de érdemjegyben az egyesnél,
a kegyelem-kettes
mindenképp többet ér...