túloldal

szalay•  2017. december 30. 07:21

A HOLD


  Kérdezném az ezüstös holdat,

  mi keresgél az égen,

  amikor esténként végigsiet,

  a fényes csillagösvényen.

  Kérdezném,miért,

  oly fehér és vértelen az arca,

  mikor a felhők között,

  magát megmutatja.

  Miért olyan magányos,

  rejtelmesen csillogó,

  néma éjjeli útakon,

  egymagában koborló.

  Lehet jobb lenne neki,

  egütt járni a nappal,

  feledni az éjszakát,

  az összes csillagokkal.

  De a nap fényében,

  a hold semmivé válna,

  ragyogó fényétől,

  örökre megválna.

  Hadd maradjon a hold,

  az éjszakák lovagja,

  sejtelmes varázzsal,

  az égbolt vándora.


     2o14

  ,

  

szalay•  2017. december 28. 04:01

KÖDBEN (JÁROK)


  Ködben járok,

  ha nem vagy velem,

  nem látom a szépet,

  hiába nézem.

  A nap nem fényes,

  a virág nem illatos,

  a fellegek borúsak,

  világom bánatos.

  Szerettem a szelet,

  mely arcod simogatta,

  játszott teveled,

  hajadat borzolva.

  Előtted járt az úton,

  néha mögéd került,

  szeliden csókolt,

  ha válladra ült.

  Most hiányzik suttogásod,

  hangodnak bársonya,

  selymes hajad fénye,

  bőrödnek lágy illata.

  A szél most is itt jár,

  emléked keresi,

  miért járok ködben nélküled,

  ő azt meg nem értheti.

szalay•  2017. december 27. 10:51

VILLANÁSOK


   Vakon járni,hol sok a fény,

   tapogatva,hol biztos az út,

   hol ösvények sora keresztbe fut,

   ott drágakő értékű a remény.


   Sajnálni a megtett lépést,

   forgolodó szélként dúlni,

   a szembe hullott por fáj,

   s égő tűzet nem kell fújni.


   Halk szavak súllyal ejtve,

   latba együtt sokat nyom,

   megébredsz választ keresve,

   befejezetlen álmokon.


   Elsöprő vihar túlélve,

   tört derekú fák állnak

   alant a gyökér érintetlen,

   s dacból gyülölet támad.


   Csukott ajtó,nem mind zárt,

   kopogni kell,hogy belépj,

   mosoly mögott lehetnek árnyak,

   de őszinte szándékkal,ne félj. 

   

      2o17 okt.

szalay•  2017. december 26. 02:01

MARADJ MÉG

Az óra úgy siet,rövid az éj,a pirkadás sebezni akar

s feszül közénk,

pőrére kitárva

az éjszaka emlékét.

  Maradj még,kérlek,

várd mig érkezik a hajnal,

ne hagyj magamra,

kinzó árnyékokkal.

  Csak szorits karjaidba,

s ájult fájdalmamba,

hadd érezzem,hogy itt,

velem vagy még ma.

   A holnapot ne várjuk,

mit hoz,tartogat,

most mondd mit szeretnél,

ne feledd szavadat.

   Az óra úgy siet,rövid az éj,

a sötétség ijesztő,végtelen,mély,

csak maradj,maradj....mesélj.


     2o17 okt.

szalay•  2017. december 25. 03:24

HULLÓ VIRÁGSZIRMOK

    Hulló virágszirmok,

  késő tavaszi éjjel,

  emlékek térnek vissza,

  csillogva,régi fénnyel.

 

  Oly mozdulatlan az éjszaka,

  és szótlan a hallgatás,

  a hold szórta ránk fényét,

  csak ültünk és öleltük egymást.


  Ó,azok a májusi csodák,

  az illatozó bokros rózsák,

  a halkan suttogó lombok

  hol sokszor vártam terád.


  S a lopott édes csókok,

  izére emlékszel-e még,

  titkolt vágyak,igéretek,

  oly régen volt,nagyon rég.


  Hulló virágszirmok,

  felejthetetlen éjek,

  hulló virágszirmokban,

  őrizlek most is  Téged.