túloldal

  Addig szeress,mig itt vagyok,

  s arcomat láthatod,

  kezemet szoritva,

  megoszthatod bánatod.

  Addig ölelj mig teheted,

  s mosolyogjon két szemed,,

  amig az akit szeretsz,

  ott állhat melletted.

  Addig mesélj,mig hallgathatlak,

  s mig vége lesz a napnak,

  mert ezek  átélt percek,

  egyszer emlékek maradnak.

    Melbourne,2o14

   Kitépném,ha lehetne,

a sok rossz emlék izét,

s csak a szépet őrizném,

mely mint kopott fénykép,

egyre veszti fényét.

Nehéz most évek távlatában,

idézni emlékeket,hol

a szépnek is ideje volt,

reményekkel az élet lángolt,

ahogy vitte az éveket.

Hajad lassan őszbe hajlik,

ráncok barátkoznak veled,

úgy érzed révbe értél,

s mint fáradt vándor útja végén,

felém nyújtód mindkét kezed.

Megfogom s nem engedem el,

álmainkat visszük tovább,

melyeket mi együtt szőttünk

s botladozva végig éltük,

az ifjuságunk csodás korát.

    2o16 márc

  Sirnak-e a fák,amikor kidőlnek?,

hogyan mondanak búcsút

a magasnak s a fénynek,

bántsa-e, a gondolat,hogy

mi lesz belőlük,

lesz-e majd nemzedék,

mely betölti helyük?

  Mondhatnak-e nemet

a suhanó fejszéknek,

s a lombokat vagdaló

romboló kezeknek?

  Talán,....ők csak kidőlni tudnak,

   szótlanul búcsúznak,

   ahogyan elhullnak,

   ágaikat mégegyszer

   az égre meresztve,

   egymás után sorba

   a földre döntve,

   reccsenő robajjal szakitva

   ösvényt a sűrűbe.

Nem igaz,...én hallom ahogyan sirnak,

zöld levelek reszketve mozdulnak,

a napfény átszűrődik a lombok között,

de a fájdalom ott rejtőzik az árnyak mögött.

    Ó,nem sirnak a fák,

    de ha tudnának,

    özönviz lenne réme

    az egész világnak,

    magas csúcsok s hegyek,

    vizbe fulladnának,

    ha a fák sirni tudnának

       Melbourne,2o14 dec.8

  Borús júniusi nap,

a nagyok hallatták szavukat,

a világ szemét behunyta,

........ s egy Nemzet szétszakadt.

  Sikolthatott a fájdalom,

térdre húllott a büszkeség,

a kemény szó döntött,

.......s egy nép bűnhődött

  Miért van,hogy az akarat,

nem lehet szabad,

s hogy idegen erők s hatalmak,

irányithatják a sorsokat?

Főhajtás mások elött,

miért lenne alázat,

egyben remény is lehet

hogy újra feljön

és ragyogni fog a nap.

  Nyújtsatok kezet azoknak,

kik távolabb vannak,

testvéri szó bomlassza le,

az emelt határokat,

mert egy a Nemzet törzse,

mely sokfelé szakadt,

s bár az ágak messze nyúlnak,

a gyökér szilárd és egyben marad.

    Közölve MAGYAR ÉLET (Ausztrália) 2o14 május 29.

    Ha távol is élsz tőle,

  azért sohasem vagy messze,

  ahányszor Szülőd,

  vagy Hazád jut eszedbe.

  Szülőd az,ki éltedet adta,

  áldását,örömét szivéből osztotta,,

  arra tanitott,hogy maradj"önmagad",

  őket és Hazádat,soha meg ne tagadd.

  Sorsodnak gondjait másokkal oszthatod,,

  de a Haza emlékét szivedben hordozod,

  amig idegenbe gondokkal birkozól,

  vagy melegebb partokon lustán napozol.

  Éltünk rövid,gyorsan mulandó,

  amit gyerekeidnek adhatsz,az maradandó,

  eredményes lesz-e? az idő hozhat választ,

  de te csináld tovább,bár néha fájhat.

  Majd ők viszik tovább,amit adtál,

  a Hazától messze,számukra tanitottál,

  büszkén vallják,mint örök igazság,

  amig ők lesznek,mindig lesz magyarság.

   Közölve a MAGYAR ÉLET(Ausztrália)    2o14 április 3.