Tégla...

szalay•  2025. február 4. 09:05  •  olvasva: 87

Hátán hordoz az út,

mögöttem az évek,

por fedi lábnyomom,

s ködbe fulladt évek,

csak egy tégla lettem,

magányos,porladó,

reménnyel készítve,

falakat alkotó,

de idő bont falakat,

s napnak égő heve,

kemény kötés bomlik

tartás lazul benne,

már sehová nem kell,

építeni sem jó,

málló tégla lettem,

sehová nem való,

hátára vett az út,

éveim bele gyúrva,

por befedi nyomom,

voltam csak egy tégla


Sepsiszentgyörgy,2o23 május.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

S.MikoAgnes2026. január 10. 10:19

Nagyon megható, gyönyörű alkotás, kedves István....💖
Mily messzire elvetődtél.....

PuZsu2025. február 4. 17:21

porból teremtve
porrá kell válni újra -
ennyi az élet
❤️

Mikijozsa2025. február 4. 11:50

SZép gondolatok

Florine2025. február 4. 09:33

Egy kis visszatekintő..
Azt gondolom, mindenki nyomát befedi az elmúlás egyszer.
Megérintett a versed. Szép!