TANÁCSTALANUL (T-nek)

 Miért van e sok fájdalom bennünk,

 ha ugyis meghalunk,miért születünk?

 miért nem lehet e rövid élet,

 könnyű,vidám és röpke henyélet,

 miért van,hogy a bánat elbágyaszt,

 talán Te,tudod a választ?

 Miért fáj,ha valakit elvesztünk,

 hisz,mi emberek,őszintén szeretünk,

 e teher alatt megtörik a sziv,

 sebzett lesz a lélek s nem segit a hit,

 hol van a remény,mely nyugalmat áraszt,

 talán Te,tudod a választ?

 Vége lesz-e a napok gondjainak,

 a küzdelemnek,a csapásoknak,

 mások segitségét hiába várod,

 nehéz útadat egymagad kell járnod,

 van-e kinek karja egy biztos támasz,

 talán Te,tudod a választ?

 A társad, a barátod,aki téged megért,

 ő az,ki hosszú útadon végig kisért,

 ha melletted van,nem vagy egyedül,

 fájdalmad könnyebb,arcod felderül,

 s már az élet terhe sem fáraszt,,

 érzed ,benne megtaláltad a választ.