SZÁMVETÉS

 .......önmagamba botlottam

 a feledés útján,

 s kérdésre vártam a választ,

 mi maradt még,ezek után,

 hisz a szavakkal mondott,

 nem volt rejtett értelem,

 akárcsak a nyújtott kéz jelzi,

 igaz,őszinte az érzelem.

 Mert voltam:

 félelemben aggodó,

 alázatos hivő s

 kegyelemért rajongó,

 önmagam vádoló,

 őszintét kimondó,

 néha,reményben csalódó,

 de nem lettem soha,

 lármás istenkáromló,

 megőrizve hitem.

........s ahogy jöttem egymás után sorba

 millió arccal magamat bámulva,

 mint fogoly madár szabadon bocsájtva

 keresem igazi énem,

 a vég nélküli időben

 a jővendőmben?.