RÖGÖS ÚT

szalay•  2018. január 8. 05:44

 Rögös az út,amelyen jársz,

sokszor elesel,

máskor föl sem állsz,

jobban vagy úgy,

lefeküve,elterülve,

ott,földközelbe,

biztosabbnak érzed,

onnan e világot.

  De nem maradhatsz,

mindig fekve,

fel kell állnod,

újrakezdve,

rögös útad,

gyalogolva,

támolyogva,

jobbra-balra,

mint hajó a vizen,

bukdácsolva,

előre lépsz,

majd egyet vissza,

lépéseid meggondolva,

nézel lábad alá,

óvatosan és vigyázva,

joggal,hisz minden,

csúpán azon múlik,

biztos a lépés,ha,

félre nem csúszik.



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

M.J.Kata2018. január 9. 14:09

A rögös út valóban olyan, amilyennek leírtad, kedves István! Szerintem, nem kevesen vagyunk, akik rögös úton lépkedünk. Versedhez szeretettel gratulálok: Kata

R3ventlov2018. január 8. 11:22

A rögök tanítanak minket igazán járni... tetszik a versed, kedves István!

Pflugerfefi2018. január 8. 09:19

Hát igen... az élet göröngyös mivolta produkál ilyen fejleményeket.....

dreaming582018. január 8. 07:12

Akár fizikai, akár szociális, akár lélektani az értelmezés, nem egy kellemes helyzet, és egyre többünkre jellemző.
Jól megírtad, kedves István!
Szeretettel gratulálók: Éva