RAB GONDOLAT

szalay•  2018. február 2. 11:39


  Űzőm magam,

  mint eb a vadat,

  a gondolatért,mely még szabad.


  Testem béklyók fogják közre,

  törvény vigyáz lápteimre,

  s irányitja sorsomat.


  Szájam nyilna panaszra,

  de csupán sóhajra  fussa

  mely félúton elakad.


  S mint gombóc fullaszt,

  torkom mélyében,

  a még szótlan gondolat.


    Sepsiszentgyörgy,  2o16 jun.

  

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

szalay2018. február 3. 05:30

Kedves Zsolt,köszönöm látogatásodat néha nagyon nehéz az igazságot elmondani,máskor meg határozottan tiltva van(még ma is) üdv István

R3ventlov2018. február 2. 15:48

Bizony néha a torkunkra fagy az igazság... nehéz ez...
Tetszik a versed, nagyon átérezhető!

kevelin2018. február 2. 11:49

Nagyon rossz lehet a kimondatlan szó èn nehezen birnàm