Addig szeress,mig itt vagyok, s arcomat láthatod, kezemet szoritva, megoszthatod bánatod. Addig ölelj mig teheted, s mosolyogjon két szemed,, amig az akit szeretsz, ott állhat melletted. Addig mesélj,mig hallgathatlak, s mig vége lesz a napnak, mert ezek átélt percek, egyszer emlékek maradnak.
Melbourne,2o14
Kitépném,ha lehetne,a sok rossz emlék izét,s csak a szépet őrizném,mely mint kopott fénykép,egyre veszti fényét.Nehéz most évek távlatában,idézni emlékeket,hola szépnek is ideje volt,reményekkel az élet lángolt,ahogy vitte az éveket.Hajad lassan őszbe hajlik,ráncok barátkoznak veled,úgy érzed révbe értél,s mint fáradt vándor útja végén,felém nyújtód mindkét kezed.Megfogom s nem engedem el,álmainkat visszük tovább,melyeket mi együtt szőttünks botladozva végig éltük,az ifjuságunk csodás korát.
2o16 márc
Amikor a magány rámtör, borongossá válnak napjaim, nyomasztóak a percek terhei, riasztóak az álmaim. Tanácstalanul áll az elme, mely a lélek mélyét figyeli érthetetlen,néma gyötrődés, mindaz,amely majd követi. A megnyugvás szelid keze, végigsimit a hosszú életen, kihunyó fényként maradnak, s őrködnek az éveken.
Nem akartad hinni, hogy minden véget ér, a nyár,ősz s a tél is, és a tavasz visszatér. Csak számoltad a napokat, reménykedve,hogy ittmarad, mit szeretnél. De a szépség egy tiszavirág, nem tartós,száguld tovább, s az egybefolyó évszakok, nem hagynak semmi nyomot, csupán a nehézterhű esztendők, nyomják lennebb vállaidat. Az álmok,amelyek becsaptak, hűtlenné váltak,elmúltak, már nem csábitanak többé, s csendes megnyugvással elfogadod sorsodat.
Mondd,várod-e az estét,s a naplementét,ahogyanbeborit mindent a sötétség? Mondd,érzed-e a csendet, a mozdulatlan percet, mely árnyékoddá válik s többé el nem enged?Mert,egy gördülő kerék az elmúló idő,vagy eldobott,vizbe csapodó kő,ahogy alámerül,megtalálja helyét,már nem bukkan fel újra,őt fogva tartja a mélység.Néhány buborék fennmarad,akár egy segélykiáltó lélek,de az is eltűnőben,mintegy lassan elhalkuló ének.Kisimul a felszin,már nyoma sincs a kőnek,csak emléke marad meg,az elmúló időnek.