Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
JAJKIÁLTÁS
szalay 2018. február 4. 07:34
Melbourne,2o14 dec.8
K.Jozsef2018. február 4. 20:50
Szép gondolat jól kifejezve Gratulálok hozzá!
K.Jozsef2018. február 4. 20:47
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.
Pflugerfefi2018. február 4. 19:13
Remek!
Mikijozsa2018. február 4. 10:33
nagyon tragikus egy fa kidöntése, nézni is nehéz
elismerésem
R3ventlov2018. február 4. 10:31
Megérintő gondolatok, kedves István!
Az erdő fohásza jutott eszembe, remélem nem haragszol ha ide beillesztem:
"Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!
Én vagyok a tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele, melynek árnyékába
menekülsz a tűző nap elől, s gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja, én vagyok asztalod lapja
és én vagyok az ágy, amelybe fekszel, a deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok a házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd meg kérésem:
Ne bánts!"
kevelin2018. február 4. 07:50
Nagyon szép vers barátaimról a fákról.Őszintén szeretem őket. Sokszor csodálkozom milyen hatalmasak, milyen gyorsan nőnek, és amíg élnek csak léteznek ugyanott ahol megszülettek kitéve az időjárás viszontagságainak
Ametist2018. február 4. 07:38
Tudnak... hallottam én is.