Csupán ennyi...

szalay•  2020. július 7. 04:26  •  olvasva: 64

szeretem a hajnalok hűvös pírulását

míg rejtőzik a park fái mögött

a reggelek illó mozdulását

mikor megébredek karjaid között

a redőnyön átbújó csillogást

mely szemedből tükrözödik felém

a hosszú esték meghittségét

ha veled kettesben lehetek én

szeretem veled bámulni

patak vízének lassú folyását

amint köveket simogatva

fodrozza habok vidám játékát

sétáink csendes ballagását

hol elég csupán egy kézfogás

távoli emlékekbe visszatérni

elhagyni messzire minden mást

percek órák hetek jelenét

melyet még veled tölthetek én

míg véges időm végére ér

s találkozunk a lét túlsó peremén


2o2o július

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

AndrejMlotko2021. április 12. 04:43

Remek, gratulálok.

kisspatricia2020. szeptember 26. 13:33

Szép vers és csodás végszó.

szalokisanyi12020. szeptember 26. 06:53

Gyönyörű vallomás.
Tisztelettel: Sanyi

Törölt tag2020. július 7. 05:56

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom