Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Csupán ennyi...
szalay• 2020. július 7. 04:26 • olvasva: 200
szeretem a hajnalok hűvös pírulását
míg rejtőzik a park fái mögött
a reggelek illó mozdulását
mikor megébredek karjaid között
a redőnyön átbújó csillogást
mely szemedből tükrözödik felém
a hosszú esték meghittségét
ha veled kettesben lehetek én
szeretem veled bámulni
patak vízének lassú folyását
amint köveket simogatva
fodrozza habok vidám játékát
sétáink csendes ballagását
hol elég csupán egy kézfogás
távoli emlékekbe visszatérni
elhagyni messzire minden mást
percek órák hetek jelenét
melyet még veled tölthetek én
míg véges időm végére ér
s találkozunk a lét túlsó peremén
2o2o július
stapi2021. május 13. 07:01
A rohanó időben megállni, és rácsodálkozni a "van"-ra... Igen, az már valami!
AndrejMlotko2021. április 12. 04:43
Remek, gratulálok.
kisspatricia2020. szeptember 26. 13:33
Szép vers és csodás végszó.
szalokisanyi12020. szeptember 26. 06:53
Gyönyörű vallomás.
Tisztelettel: Sanyi
Törölt tag2020. július 7. 05:56
Törölt hozzászólás.