ANGYALKÉZ

szalay•  2018. január 2. 02:52


    Csupán egy napot akarok,

    amikor reményt adhatok,

    azoknak,kiket már elfelejtettek,

    az égi angyalok.

 Kiket elfelejtettek már,

 otthon rájuk sehol sem vár,

 házuk a hűvös útca sarka,

 életük kopottan sivár.

   Életük sivár,tengődő napokkal,

   eljátszott évekkel,maró bánattal,

   cél nélkül botladozva,

   keresik önmaguk újra és újra.

Keresik önmaguk,

s mint kerék,mely lejtőn fut,

haladnak a mély felé,

sodrodnak a vég elé,

mindenkitől száműzve.

   Mindenkitől száműzve,

   kell egy kéz,egy angyal keze,

   mely irányt mutat s kivezetne,

   vissza a jóba,az értelembe,

   lehetsz-e te egy angyal keze?



       2o15 jan.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

szalay2018. január 3. 00:02

köszönöm hogy olvastál üdv István

Mikijozsa2018. január 2. 08:11

"mindenkitől száműzve" olvasom a vége felé és angyal keze kerestetik, szépen kifejezően írott vers. nagyszerű gondolatok, biztos hogy lehet bárkinek angyali keze, ha jószándék vezérli, gratulálok