Csupán egy napot akarok, amikor reményt adhatok, azoknak,kiket már elfelejtettek, az égi angyalok. Kiket elfelejtettek már, otthon rájuk sehol sem vár, házuk a hűvös útca sarka, életük kopottan sivár. Életük sivár,tengődő napokkal, eljátszott évekkel,maró bánattal, cél nélkül botladozva, keresik önmaguk újra és újra.Keresik önmaguk,s mint kerék,mely lejtőn fut,haladnak a mély felé,sodrodnak a vég elé,mindenkitől száműzve. Mindenkitől száműzve, kell egy kéz,egy angyal keze, mely irányt mutat s kivezetne, vissza a jóba,az értelembe, lehetsz-e te egy angyal keze?
2o15 jan.