A NAP ÉLETE

    Gondoktól gyötörve ébredt  a nap,

  nehezen telt el,neki a tegnap,

  mire hosszú útját végigjárta,

  holtfáradtan esett ágyba.

    Az éjszaka csak néhány óra volt,

    s már a hajnalcsillag is beszólt,

    nincs helye a lustaságnak,

    fényre van szüksége a világnak.

  Igy hát lassan,de elindult,

  morcos arccal a földre rábámult,

  látván a nyüzsgő embereket,

  bosszúsága megengedett.

     S ahogy kúszott fenn az égen,

     Úgy érezte magát mint régen,

     Sugarait vidáman szórta,

     Meleg mosolyát is megmutatta.

  Aztán a delet maga mögött hagyta,

  már nem is gondolt a tegnapra,

  a rövid éjre s a fáradtságra,

  amit csinált már nem bánta.

     S miként haladt az est felé,

     szólt a holdnak:jöjj elé,

     világitsd az útam végét,

     lássuk együtt a csillagok fényét.

  Aztán végül ágyba bújva,

  eltette magát újabb napra,

  amikor a hajnal megébreszti,

  a napját megint kezdi s végzi.

     2o14