A HOLD

szalay•  2017. december 30. 07:21


  Kérdezném az ezüstös holdat,

  mi keresgél az égen,

  amikor esténként végigsiet,

  a fényes csillagösvényen.

  Kérdezném,miért,

  oly fehér és vértelen az arca,

  mikor a felhők között,

  magát megmutatja.

  Miért olyan magányos,

  rejtelmesen csillogó,

  néma éjjeli útakon,

  egymagában koborló.

  Lehet jobb lenne neki,

  egütt járni a nappal,

  feledni az éjszakát,

  az összes csillagokkal.

  De a nap fényében,

  a hold semmivé válna,

  ragyogó fényétől,

  örökre megválna.

  Hadd maradjon a hold,

  az éjszakák lovagja,

  sejtelmes varázzsal,

  az égbolt vándora.


     2o14

  ,

  

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2017. december 31. 09:55

nagyszerű, BÚÉK :)

Rozella2017. december 30. 21:52

Szép! :)