túloldal

szalay•  2020. július 7. 04:26

Csupán ennyi...

szeretem a hajnalok hűvös pírulását

míg rejtőzik a park fái mögött

a reggelek illó mozdulását

mikor megébredek karjaid között

a redőnyön átbújó csillogást

mely szemedből tükrözödik felém

a hosszú esték meghittségét

ha veled kettesben lehetek én

szeretem veled bámulni

patak vízének lassú folyását

amint köveket simogatva

fodrozza habok vidám játékát

sétáink csendes ballagását

hol elég csupán egy kézfogás

távoli emlékekbe visszatérni

elhagyni messzire minden mást

percek órák hetek jelenét

melyet még veled tölthetek én

míg véges időm végére ér

s találkozunk a lét túlsó peremén


2o2o július

szalay•  2020. július 7. 04:12

George Meredith:Ibolyák... (angolból)


Ibolyák,ti szépségesek,

megannyi szív létetek,

mig rejtőztök a zöldben,

ott észrevétlen,

illatotok a légben,

oly bájosan és kevélyen.


Ibolyák,ti szépségesek,

akár érző szívek vagytok

rejtélyesen ott a fűben

s ahol járok,

illatotok akár álmok

melyet köztetek találok.


2o2o

szalay•  2020. július 7. 03:59

George Meredith:Requiem (angolból)

hol színtelen arcok száraz szemek

csendes a szenvedély a szív nem kér

a gondolat üres s álom elkerül

békésen nyugodtan sírjába merül

ott ahol a reggel meg nem ébreszt

ezer halott kéz nyújtózódik érted


ránk néznek énekkel haldoklón

hogyan lehetne ez másképp való

nyugodt sápadtság süpped és árnyként

tűnik messze e gégsó szökevény

szóródva széjjel de mégis marad

a kéz jaj mely halállal birkozhat


fénylő a Nyár a Tél oly fehér

a világ hangos az ég és tenger

a születés virága egybe kapcsolva

mely oly tiszta szemnek és fülnek

mit nem láthat vagy érthet meg

mosoly vagy nézés nem ébreszt meg


nincs gyümölcse gyökértelen fának

magad vagy születésnél halálnál 

nincs szerelmes szó vagy tört nász

már nincs érték szépség csak magány

mindez elveszett virágként úszik a vízen

vagy hópehelyként olvad a légben


szalay•  2020. július 7. 03:32

George Meredith:Dal (angolból)

mint magányos hold az égen

olyan az én lelkem

az Ő arcát mutatja a tenger

mint éjszaka álmaimban

fehér hullámként csapódva

szépsége fénylik nekem

partokon s rejtély a ködben

hol kavicsok suttognak

mozgásban szüntelen

néha hangod csendül távolba

ámde minden mozdulatlan

csupán szívem amíg dobban

maradsz nekem álmaimban


2o2o június 21

szalay•  2019. október 18. 07:20

Tedd mit érzel...

  • rejtsd magadba,ha úgy érzed
  • mint szántó kit hajnal ébreszt
  • magoknak vet mély ágyat,mig
  • fátylat hullat körötte a köd
  • napfény mond neki kőszöntőt
  • rejtsd magadba,ha úgy érzed
  • a gondolatot,melynek idő kell
  • mig elmondható szabadon
  • nem csattan kéz arcokon
  • s bús a megtartott fogadalom
  • nézz körül és lásd világod
  • melyben élsz s mely megalázott
  • akár jó vagy rossznak látod
  • tedd mit érzel,hogy tenned kell
  • mig benne célod megtatálod
       alapgondolat  Radnóti M:Nem birta hát... cimű verse


      Melbourne,2o19 július


      

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom