Gondolattalanságban

Vélemény
szaboada•  2012. június 5. 18:11

eszetlen eszmecsere

   Humor, de amikor írtam eléggé dühös voltam! :)

 


      Fura,

 

hogy a vakság ostora

így ver végig mindazon ki ostoba játékával magát csapja

be, elhitetve, hogy bája szíve kelyhéből csordul alája, oda,

hol porban vergődnek nyomoronc kis eltévelyedettek, kik

éhezve szürcsölik a nedvet, melyet szívükből eme remek szentek

szabadjára engedtenek, hírnökéül a megengesztelt szeretetnek,

melyet ők birtokolnak igazán, hiszen szentséges magasságukból

lehajolnak hozzám, hogy hajamba gyöngéden belemarkolva,

felrántsanak a magosba, mert biz’ ott szép az élet (!)

bár savanyú a lélek, s böjti szél szaggatja a tested, de

ott van méltó lakhelye a szentnek, s ráadásként az otthon melegével

jár a kihúzottak hajából font ostor, mellyel –ha már meguntad magad-

ütheted a vígan élő nyomorultat, míg a szerencsétlen rá nem lelend:

azért vered, hogy legyen jobb a jobbtól, s mert távol még a kolostor!


-Ebből én nem kérek!!! -kiáltja emberünk, ki erényének semmisenagyságával nem kérked,
de habkönnyű lelkével immáron vízen lépked.
Szőrszálaiból -melyet ostor hasogatott- sző magának télire

kalapot. S ha sűrűn hull a rágalom, arcán mea culpa, s szánalom,

de ha szüksége úgy hozta, láttam, ahogy kalapját megfordította,

hogy toalettként használva a világ sarát beleontsa.

 

Míg világ a világ, mindig lesz ki másként látva, más tükrében is

Önmaga képét látja, s láttatni kívánja,

horizontod buzgón bírálva.

Majd a halálban egyesülve

véget ér vitánk,

s kiölti Ránk

nyelvét az

Egyigazság.