Gondolattalanságban

Humor
szaboada•  2012. október 12. 14:03

MadonnAda

Ó Ada, ó Ada, te szűz madonna!
szíved oly tiszta
Akár a megjelölt hó,
sárga Nap apró csillagok közt,
s mi illat körbeleng, bódító.

Ó Ada, ó Ada, te szűz madonna!
tintád szelídségbe mártod újra,
s isszuk jámbor szavaid,
mi gyomrod mélyéről édesepés
felfakadó forrásvíz.

Ó, Ada, ó Ada, te szűz madonna!
önmegtartóztatásod párját ritkítja.
Hogy karod vágod, szemed vájod,
kísértő szemébe bátran kiáltod:
Nem vagyok játékod!

Ó, Ada, ó Ada, te szűz madonna!
csak ámulok miként csavarod ujjaidra
mindazt ki erős szívében
s miként lesz védtelen,
varázslatos erőddel szemben.

Ó, Ada, ó Ada! Te szűz madonna!
Te vagy, kinek leírhatatlan jósága,
hisz néha nyomdafestéket sem bír
őszinte, mélyről fakadó szava.
S ez erény oly ritka.

Ó, Ada, ó Ada, te szűz madonna!
Kiért lovagok harcolnak naponta,
hőseid véres kardjától
Sárkányok pusztulnak halomra,
vitézvér literszám,mind érted onta!

Ó, Ada, ó Ada, te szűz madonna!
érted zeng ajkam dicshimnusza.
Legyen ki pengeti neked a lantot,
ha lelkedben elmosódnak a hangok,
mert itt vagyok, Te vagyok!

szaboada•  2012. július 15. 16:45

középkori chatlamúr

az úgy volt... hogy egy másik lököttel spontán kivágtuk ezt a csudát egy közösségi chaten:

szereplők:
Ada: úrhölgy
Titus: ... bús lovag

Szia titus! Visszajöttél?
Értem záporkönnyeket ejtettél?

..Ada, Érted bárhová visszamegyek,
..ha letörölöd a könnyeimet!

Letörlöm én bús lovag,
Ne nyomja már szíved bánat!

..szívem hölgye, csak ne feledd,
..kulcsait az erényövnek!

Nem tudom én azt feledni,
Csak szívem zárját tudd kinyitni!
Ott rejtőzik idők óta,
Nem sok volt ki megtalálta!
S mert szép az élet párosan,
Meg is mondom számosan,
Páros számból legkisebb,
Ennyin voltak legények.

..Szívem csücske, édes párom,
..A kulcsot már alig várom!

Jól figyelj hát, dicső lovag,
Tanuld ki a miként-hogyant!

..Szívedhez mely ösvény vezet?
..Mert tüskéken én nem lépkedek!
..De ha bársony szőnyeg fedi,
..Nekivágok bíz én, neki!

Mitől olvad szép szerelmed?
Tudni nem másnak kell, hanem neked!
Kitanultad mesterséged,
Írjál nekem szép verseket!

..Kezed édes hajlatától,
..Arcod rózsás mosolyától!
..Versem írom, szívem dobog,
..Én egy bolond költő vagyok!

Uram, ön félreértett,
Hármas számban én beszélek!

..A kardomat fenem éppen,
..Érted sárkányt ölni készen!

De mindegy is már, kár a szóér’
Olvadozva visz a hóhér.

..Drága hölgyem a szám most dadog!
..Tényleg ilyen bolond vagyok?

..Hiába a kardélezés?
..Nem kell néked sárkányölés?
..Jó paripám felnyergelem,
..A hóhért majd én jól leverem!
..Vágtatok én mint a szélvész,
..Szívem hölgye mindjárt elvész!

(Óh, már megint félreért!)
Élezzed csak a kard élét!
Mártsad pennád tintába
Nem szállok én vitába!
(Olvasom sorait szemérmesen,
Mit ír nekem szerelmesem?)
Hóhér pedig a Szerelem,
Eszemtől az választja fejem.

..Ha pennámat belemártom,
.. Ember legyen az a Márton,
..Aki engem visszatart,
.. Aratok szép diadalt!
..Az a hóhér, mint egy álom,
..Az ilyen hóhért én komálom!
..Ha ilyen fejtől az ész elválik,
..Az én szívem biz szétmállik!

..A lányregénynek itt a vége,
..De Balázsnak majd elmesélve,
..Újra éljük szép románcunk,
..Röhög is majd minden ráncunk!

szaboada•  2012. június 5. 18:11

eszetlen eszmecsere

   Humor, de amikor írtam eléggé dühös voltam! :)

 


      Fura,

 

hogy a vakság ostora

így ver végig mindazon ki ostoba játékával magát csapja

be, elhitetve, hogy bája szíve kelyhéből csordul alája, oda,

hol porban vergődnek nyomoronc kis eltévelyedettek, kik

éhezve szürcsölik a nedvet, melyet szívükből eme remek szentek

szabadjára engedtenek, hírnökéül a megengesztelt szeretetnek,

melyet ők birtokolnak igazán, hiszen szentséges magasságukból

lehajolnak hozzám, hogy hajamba gyöngéden belemarkolva,

felrántsanak a magosba, mert biz’ ott szép az élet (!)

bár savanyú a lélek, s böjti szél szaggatja a tested, de

ott van méltó lakhelye a szentnek, s ráadásként az otthon melegével

jár a kihúzottak hajából font ostor, mellyel –ha már meguntad magad-

ütheted a vígan élő nyomorultat, míg a szerencsétlen rá nem lelend:

azért vered, hogy legyen jobb a jobbtól, s mert távol még a kolostor!


-Ebből én nem kérek!!! -kiáltja emberünk, ki erényének semmisenagyságával nem kérked,
de habkönnyű lelkével immáron vízen lépked.
Szőrszálaiból -melyet ostor hasogatott- sző magának télire

kalapot. S ha sűrűn hull a rágalom, arcán mea culpa, s szánalom,

de ha szüksége úgy hozta, láttam, ahogy kalapját megfordította,

hogy toalettként használva a világ sarát beleontsa.

 

Míg világ a világ, mindig lesz ki másként látva, más tükrében is

Önmaga képét látja, s láttatni kívánja,

horizontod buzgón bírálva.

Majd a halálban egyesülve

véget ér vitánk,

s kiölti Ránk

nyelvét az

Egyigazság.

szaboada•  2012. május 29. 17:08

eszperente szerelem

Eszem vesztve eSeMeSed velem szemezget
leheveredve eszperente verselek neked,
mert testemmel elegy elevened
szemtelen hergel,legyek veled.
Szégyen szeme szememre ne vesse
gyenge testem, ne lessen, mert
szerelmesen levetkeztem,
s leplezetlen enyelegtem!
Nem veszett eredbe lelkem,
de elememben eme verset
neked remekeltem.