Gondolattalanságban

Kíváncsi szemekkel
szép arcodba nézek,
nyomban elkapom
libbenő szoknyámra
vadászó tekinteted.

Játékos mosoly röppen
zsúfoltan rúzsfoltos lelkedre,
semmi komoly,
még nálam az ostor,
s te hódolsz, mint riadt egérke.

Véred testedben
ereket feszít,
majd a végszóban,
kiszáradt torkomon a halál
bársonyfolyóként
édesen szétfolyik.

Ölsz, vagy ölelsz,
ítélet nincs bennem,
hisz magamat látom
reménnyel tagadó
csillagszemedben.

2011. nyara