Gondolattalanságban

szaboada•  2012. október 12. 14:03

MadonnAda

Ó Ada, ó Ada, te szűz madonna!
szíved oly tiszta
Akár a megjelölt hó,
sárga Nap apró csillagok közt,
s mi illat körbeleng, bódító.

Ó Ada, ó Ada, te szűz madonna!
tintád szelídségbe mártod újra,
s isszuk jámbor szavaid,
mi gyomrod mélyéről édesepés
felfakadó forrásvíz.

Ó, Ada, ó Ada, te szűz madonna!
önmegtartóztatásod párját ritkítja.
Hogy karod vágod, szemed vájod,
kísértő szemébe bátran kiáltod:
Nem vagyok játékod!

Ó, Ada, ó Ada, te szűz madonna!
csak ámulok miként csavarod ujjaidra
mindazt ki erős szívében
s miként lesz védtelen,
varázslatos erőddel szemben.

Ó, Ada, ó Ada! Te szűz madonna!
Te vagy, kinek leírhatatlan jósága,
hisz néha nyomdafestéket sem bír
őszinte, mélyről fakadó szava.
S ez erény oly ritka.

Ó, Ada, ó Ada, te szűz madonna!
Kiért lovagok harcolnak naponta,
hőseid véres kardjától
Sárkányok pusztulnak halomra,
vitézvér literszám,mind érted onta!

Ó, Ada, ó Ada, te szűz madonna!
érted zeng ajkam dicshimnusza.
Legyen ki pengeti neked a lantot,
ha lelkedben elmosódnak a hangok,
mert itt vagyok, Te vagyok!

szaboada•  2012. október 6. 22:00

édes-fájó zuhanás

nem, nem vagyok eszemnél! Hagyj most zuhanni, ha már eddig tétlenül vetted tudomásul tehetetlenséged érzetét. Nem a zuhanástól félek, csak attól, hogy újra és újra meg kell még tennem az utat a szakadékig. És én sem értem, hogy a sors miért nem taszított már bele, és miért fedi be előttem újra és újra a feneketlen mélységet? Minden erőfeszítésem meghiúsul mikor új szenvedéskiváltót keresek, elviselhetetlenül kényelmes életembe. Kudarcaim csak a mindennapoknak adnak kissé kesernyés ízt, de igazán egyik sem okoz akkora kárt, hogy másnap, vagy akár még aznap egy bármilyen kellemes momentum el ne feledtethetné. Csak azt várom, mikor elégeled meg telhetetlen vágyaim és utálsz meg mindörökre, hogy végre ne tartozzak felelősséggel magamért.
Ne az utolsó léptem akadályozd meg! Bár nem teheted, hogy el ne induljak, hiszen vágyaim hívnak, még ha téged nevezlek is bűnbaknak.
Küzdelemre vagyok hívva. Folytonos égigérésre. S ha már nincs létra felfelé, s csak toporzékolok tenyérnyi út mentén, akkor zuhanni vágyok. Csalogat a mélység. Onnan biztosan van felfelé. De még előtte a zuhanás extázisa, azzal a félelemmel kevert érzéssel, hogy odalent már bánni fogom, hogy nem álltam neki inkább létrafokokat faragni ott, fentebb.
..
Most hívnál, de hangod távoli, s legkisebb érintésed is metsző fizikai fájdalom. És rettegek, hogy felébreszthetsz édes- fájó zuhanásomból. Rettegek, hogy felébresztesz védelmező magányomból. Rettegek, hogy újra odaállítasz tenyérnyi sziklaperemre, valahol a csúcs felé tartó úton, és majd újra csak zuhanni vágyom.

szaboada•  2012. október 6. 21:57

gyűlöllek, mert szeretlek!

csak vágyaimnak kellesz,
nem tovább és nem előbb,
csak hogy vágyad ne legyen több,
mint kívánom, én legyek nőd!
Vagy még én sem...
Vonulj ki a világból értem!
Csábhang hozzád el ne érjen,
maradj enyém, mégsem enyém, egészen.
Az érzést gyűlölve rejtem el benned,
pedig minden sejtem ettől szenved,
mert már gyűlöllek, hogy gyűlölet nélkül szeretsz,
s gyűlöllek azért, mert az enyém sosem lehetsz,
gyűlöllek, mert sosem akarnálak,
gyűlöllek, mert neked nem fáj,hogy nekem fájhat
gyűlölve áldom, imádom az együtt töltött éjszakákat.
Gyűlölöm,hogy már csak azért szeretlek,
hogy gyűlölhesselek.

szaboada•  2012. augusztus 23. 17:28

levél Hozzád

Nagy a csend felőled. Tudhatom mi van veled? Bújj ide hozzám és mesélj ha van kedved, de ha csendre vágysz úgyis jó.
Én csendbe burkolózva várom, míg magam is lecsendesedem. Kifejezéstelen arcomon néha szökésnek indul egy könnycsepp, s már ajkaimat nedvesíti. Az emlékek szépségének foglya lesz, s már játszva húzódik mosolyra, hisz épp annyit adott a pillanat, amennyit el nem vehet az idő. Tudod, hogy a nemlétező feltételezett meghasonlik önmagával, nem nyer életteret? S nem mert nem lehet, hanem mert a létező hódít, anyaggá válik, és a lehetetlenségek átadják helyüket a látható részeknek. Törvényszerű, hogy így legyen. Hisz megismételhetetlen az egységbe rendeződő tér-idő és a spontán belé csöppenő lélekvér elegye. Tudod, emberi kéz nem képes ilyen alkotásra, csak a természetfölötti alkot természetes elixírt, mi csupán izzadtságos fáradtsággal utánzatokat készítünk, aztán csalódunk, hogy újra az igazi Teremtő alkotásaiban leljük örömünket.
 

Kedves Alkotás!

Gyere bújj hozzám, csodáljuk együtt, ami éppen most adatott!


szaboada•  2012. augusztus 4. 18:23

a Lator

Tudat-alattomban latrinát ásva
lajtorján lépdel alant a Lator.
Létével törve le tervezett
tüntető tartásom, mikor
tehetetlennek titulálja őserőm,
de rest még se lőn, létráz lelkem
légies testben, míg nem lesz hegy sem,
mert tengerbe vetetten hever mellettem,
míg fellelhetetlen....
De kárhozott testem eseng a kereszten,
követ rá ne vessen, ki láthat még esetten,
"szabad" szellemben szárnyalni szertelen,
örömkönnymámorba veszett végtelen életben.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom