szabcsiadi blogja

Marsi Szabolcs

Csiga út

 

Tekergő nyálkás lény

Házát magával hordja

Úgy hívják, hogy csiga

Mesés, csodás lény.

 

Mikor megijed, házába bújik

Nyálkás teste

Hova tart a csiga út

Kész rejtély ugye?

 

Barátsággal rendelkezik

Másokat felsegítenek

Ha házukat összetörik

Szomorúan fetrengenek

Egy teljes napig. 

Marsi Szabolcs

Füst

 

Szürke köd leszáll reám

S akkor átkelem az éjszakát

Mikor közben füstköd száll reám

Betakar a jó meleg óceán

 

Hamuban hevert régi deszka

Fűrészport lágyan elnyomja

Nappalokban kihever a füst

Mi a kandallóból lágyan ki feküdt

 

Romban hevert ködös régi padlás

Borongós időkön kelt át

Tűzben játszódó vicces hamvak

Porosak.

 

Mikor füst jön ki a kéményből

Ropog bent a tűz

Mi békés családot, ki békít egyedül

S akkor köd keletkezik, mi házak falát lehűti

 

Ez az a füst mi hasznos is lehet

Parazsakat kever s melegben pihenhetek

 

 

 

Mikor elhervad a körtefa

Messze szál majd illata,

 Mindenki majd megérti zöld fának sérült gyümölcsét

 

Mikor elhervad a körtefa

Locsolni kezdjük éjszaka

Hátha meg fog gyógyulni termésének rothadó virága

 

Mikor elhervad a körtefa

Napsugár süt rá nappalban

Fénylő gyümölcse megérik s újjászületik

 

Mikor felépül majd a körtefa

Finom körte terem rajta,

Gondosan öntözgetjük nap, mint nap

S mikor megterem, a sok körte belekerül a bendőnkbe

 

Marsi Szabolcs

Üres lélek

 

Csendben, nyugalomban élek

Igaz barátom egy sincsen

Nincs, egy barát s ezért unatkozom

Otthon magam halálra unom

 

Végig hajózom-e bánat tavát

Szomorúan kelem át a csendes óceánt

Bárcsak lenne egy igaz barátom

De ennek nyomát sehol se látom

 

Ne aggódj, s oda szól egy hang

Csak a jövő szólt hozzám

Higgyél, magadban s megint oda szól ugyanaz a hang

 

Ez csak egy álom volt mi más lehetne

Láttam a jövőt

Ami üres lelkem befedte

 

A barátom itt van, csak hinnem kell magamban

én vagy száz nap óta magamban játszottam.   

 

2013-07-29 20:10

Hétfő