strauss blogja

                                                         Levél

Szia mama

Ma egy hete volt a temetésed, számomra ez még most is hihetetlen.az egész család mély Gyászban van. A fehér, és világos öltözéket felváltotta a sötét fekete ruha. Nagyon hiányzol. Nekükn már csak az emléked maradt. Magam előtt látom az arcodat, és a mosolyodat Istenem de sokat ültünk kint a ház előtt, és beszélgettünk. Nekem más volt a kapcsolatom veled, mint az unokáddal a férjemmel.Ő volt a gondozód, én meg a segédje, ha lehetne mondani.Most már csak levelet tudok írni, és rengeteg emléket. Most már nincs kihez elmenni, egy kicsit beszélgetni. Istenem, hogy ez mennyire hiányzik.A boltban vagyok, és épp a kávésornál tartok, mikor meglátom a Ricoré kávét, mindjárt eszembe jutsz róla nagymama, hiszen te mindig ilyet ittál.A kenyér a szívószálas,és a kávé az nálad mindennapos dolog volt. Zoli elvitte neked. Ő sokat segitett. Vizet vitt a kutról elvitte a kannákat, ha úgy látta, hogy üresek, ellátta a jószágokat, ha nem volt neki mit enni. Ezek a munkák, és segítések mint hiányoznak az életünkből, mert te mama a családhoz tartoztál, még akkor is, ha nem laktál velünk. Volt olyank hogy rántott húst csináltam, és épp délelőtt még kész lettem vele, ekkor megkérdezetem a páromat,hogy nem- e visz a dédinek. Tudtam, hogy nagyon szereted. Beletettem, egy tálba, és Zolival elküldtem neked. A kisfiam is nagyon szeretett. Mikor mindig hazajött apa, egyfolytában a rágot kereste rajta, amit a dédi küldött neki. Most már ez is elmarad. Ha elmegyek a Márti boltja előtt mindig azt figyelem nincs- e ott a botod, de aztán eszembe jut, hogy most már nem is lehet. Mikor vásároltál mindig bementél ittál egy kávét, rágót vettél a gyerekeknek, akik nagyon szerették.Ha véletlen összefutottunk, akkor úgy üdvözöltük egymást.- Szerbusz Edinkám. - Csokolom Dunckanéni. - Hogy van?- Jól. Köszönöm kérdésed. mosolyogtál egyet, aztán a pult felé fordulták, s a számlát kérted. Tudod a Zoli előhivatta a képeidet, és ahogy azon elnézlek, mintha még mindig élnél. A képek élethűen sikerültek, ezért modjuk, hogy emlék.Rengeteg emlékem van veled kapcsolatban, de most egyenlőre ennyi jut eszembe.Ha leírom őket, akkor könnyebb téged elengednem.

                                                         Szia dédi

                                                                      2008 10.31

                                                                                     Komáromi Edina