strauss blogja

Gondolatok
strauss•  2008. október 31. 14:59

Levél

                                                         Levél

Szia mama

Ma egy hete volt a temetésed, számomra ez még most is hihetetlen.az egész család mély Gyászban van. A fehér, és világos öltözéket felváltotta a sötét fekete ruha. Nagyon hiányzol. Nekükn már csak az emléked maradt. Magam előtt látom az arcodat, és a mosolyodat Istenem de sokat ültünk kint a ház előtt, és beszélgettünk. Nekem más volt a kapcsolatom veled, mint az unokáddal a férjemmel.Ő volt a gondozód, én meg a segédje, ha lehetne mondani.Most már csak levelet tudok írni, és rengeteg emléket. Most már nincs kihez elmenni, egy kicsit beszélgetni. Istenem, hogy ez mennyire hiányzik.A boltban vagyok, és épp a kávésornál tartok, mikor meglátom a Ricoré kávét, mindjárt eszembe jutsz róla nagymama, hiszen te mindig ilyet ittál.A kenyér a szívószálas,és a kávé az nálad mindennapos dolog volt. Zoli elvitte neked. Ő sokat segitett. Vizet vitt a kutról elvitte a kannákat, ha úgy látta, hogy üresek, ellátta a jószágokat, ha nem volt neki mit enni. Ezek a munkák, és segítések mint hiányoznak az életünkből, mert te mama a családhoz tartoztál, még akkor is, ha nem laktál velünk. Volt olyank hogy rántott húst csináltam, és épp délelőtt még kész lettem vele, ekkor megkérdezetem a páromat,hogy nem- e visz a dédinek. Tudtam, hogy nagyon szereted. Beletettem, egy tálba, és Zolival elküldtem neked. A kisfiam is nagyon szeretett. Mikor mindig hazajött apa, egyfolytában a rágot kereste rajta, amit a dédi küldött neki. Most már ez is elmarad. Ha elmegyek a Márti boltja előtt mindig azt figyelem nincs- e ott a botod, de aztán eszembe jut, hogy most már nem is lehet. Mikor vásároltál mindig bementél ittál egy kávét, rágót vettél a gyerekeknek, akik nagyon szerették.Ha véletlen összefutottunk, akkor úgy üdvözöltük egymást.- Szerbusz Edinkám. - Csokolom Dunckanéni. - Hogy van?- Jól. Köszönöm kérdésed. mosolyogtál egyet, aztán a pult felé fordulták, s a számlát kérted. Tudod a Zoli előhivatta a képeidet, és ahogy azon elnézlek, mintha még mindig élnél. A képek élethűen sikerültek, ezért modjuk, hogy emlék.Rengeteg emlékem van veled kapcsolatban, de most egyenlőre ennyi jut eszembe.Ha leírom őket, akkor könnyebb téged elengednem.

 

                                                         Szia dédi

 

                                                                      2008 10.31

                                                                                     Komáromi Edina

strauss•  2008. október 28. 23:00

Nagymama

 

Nagymama

 

Drága nagymama itt hagytál minket

egy búcsúszó nélkül.

Nem maradt más csak az emlék,

és a nagy fájdalom, ami sebet ejtett

a lelekemen.

Szívem szakad meg, ha rád gondolok,

Miért hagytál el engemet?

E nagy fájdalom űrt hagyott

bennem, amit elfogadni nem lehet.

Mindennap kijárok hozzád,

hogy egy kicsit könnyebb,

legyen az életem.

A sok selyem virág, és a rengeteg

mécses, ezzel téged már

visszahozni nem lehet.

Talán az idő segit,s ezt a tántongó

ürességet begyógyítja majd.

Egyszer majd rám is lesüt,

a nap, s talán úgy fogom érezni,

világos van .

 

Most csak egyre gondolok,

hogy tudtál engem így itt hagyni.

Sötét van ,és fázom, mert nagyon

hiányzol.

Drága nagymama, nagyon szeretlek,

míg élek szívemben tovább őrizlek

örök emlékként megmaradsz.

2008.10. 28

Edina Com