Szómontázsok

Steel•  2018. május 29. 20:33

Májusi csöndek

Fölém reppen az est, akár egy jégmadár,

sok apró rőzselobogás a láthatár,
halkul a falombok pille érverése,
s életre kel a Nap-búcsú színmeséje.
Szellőlepkék ülnek a kerti zöldeken,
szárnysuttogásuk áhítva követem,
miközben csillagfőnixeket költ az ég,
és éjszakává álmosodik a csorgó kék.
Lassul a sok lárma, fűszálrebbenés,
lámpafénnyé jámborul a tejútderengés.
kis virágszirom-sóhaj a nyugalom most,
míg a csöndszívdobogás magához vonz.

Steel•  2018. május 9. 21:16

Úgy fogadlak

Úgy fogadlak karom közé, mint anya

a gyermeket, mint szerelemmel vetkőztetett
csend egymásban hazatérő lelkeket.
Akár ágak a lombot, tenyéren tartva,
fogadlak a holnapokkal, legyőzetett
ellenedharcban reszketve a szemedet...
Úgy fogadlak, mint szirmok hajnali sugárt,
vágyakból hagylak pipacsként kinyílni,
amíg pirulásomból a nő vaddá nem lesz,
s ajkadtól hullat minden sóhajruhát...
Szívembe fogadlak, életet dobbanni,
míg szíved egészen magáévá tesz.

Steel•  2018. május 5. 07:29

Majd hajnalodik


Hamuból sejtelem, pitymallatparázs,
láthatárra dereng csöppnyi Nap-varázs,
az Ég ágain galagonyabibe-pír,
a sok ibolya-felhő kékséggé nyíl.
Ma még pára pilinkél téli hűvöst,
és elrejti a színtavaszt, a bűvöst,
nárciszok tülljeire csipkedért köt,
március lepkeszárnya zúzmarán tört.
Ma az ember-bentek is fázók, szürkék,
csak lengnek ide-oda borús füstként,
szíveik kicsi gyufaláng-pipacsok,
a jóság aszályán magukba szikkadók.
De valahol magzatmocorgás már a szép,
a fényfolyó az élet medrébe lép,
s majd kiárad a kopár évszakföldön,
virághajnalt ébresztve fagyzugos csöndön.

Steel•  2018. március 29. 18:57

Mocorgón

Finom magyal-lob dereng a fák felett,

a napfény kitárja pávatollait,

az éj kútsötétje már fénnyé sejlett.

Kicsi rügyek sóhajtják szét szomjaik,

cipómorzsa-felhők alatt a reggel

énekel, felreppennek sugártrillák,

a félhomály könnyű és habos tejfel,

kis macskanyelv-percek most felnyalintják.

Lusta mód nyújtózik az enyhek ideje,

a fagy üstököse lehull az égről,

kitágul a táj s a horizont szín- tere,

jégmadár-kékség szépül a dérből.

Lángpihe-alkony száll a dombok fölé,

de a hűvösségben valami pezsdül,

ahogy csillagszívverések lágy ölén

cinege csengettyűz, s egy mag hajtást rezdül.

Steel•  2018. március 27. 12:44

Fényszunnyadón

Alkony száll, lepke-nesz,
páraszőtt stólát vesz,
füstcsipke, pille-éj,
csillagcsönd szárnyra kél.
Csurranó vízcsöpp-hold,
lágy opálhullám most,
szél perdül, felkacag,
kíséri trillahang.
Jéggyertyát gyújt a tél,
szikráján szép a tér,
dérvirág nyíl a fán,
fagypollent szór a táj.
Bóbiskol minden fény,
alszik a szívremény.