Vers-hóvirág

Steel•  2017. március 15. 12:39


Apró pára-gyopárként ragyogsz rám,
míg én, a felhőpille, úszom a szemedből
nyílt mennyboltkékségű végtelenbe.
Szó-szépek születéseként őriz a szám,
úgy tisztítasz meg, mint a vidéki levegő,
s zubogsz életkacajjal a vérerekbe.
Kikelet-fényű időket hoztál el,
szívemben vers-hóvirág vagy, gyönyörű,
fehérbe öltözteted tintacsepp-énem,
ki Veled a papír univerzumán útra kel,
s minden gondolat szerelmet kap örökül,
akkor is, ha a világ kint megfagy éppen.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2017. március 17. 13:03

@merleg66: Köszönöm, örülök, hogy tetszett :)

Steel2017. március 17. 13:03

@Rozella: :) Neked is sok mosolyt :)

merleg662017. március 15. 20:00

Nagyon szép a versed. Szeretettel gratulálok.

Rozella2017. március 15. 19:04

:)