Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Rég voltam
Steel• 2018. március 25. 14:09
Nyíló mandulavirág a pirkadás,
az élet most még napfény-tisztaság.
A táj ébredése páracsillanás
csupán. Aki voltam, magához visszalát
Téged. Emlékszem, szerettem az arcszesz
mindig-Férfi illatát rajtad, ahogyan
egyetlen rezdüléssé forrt minden szívnesz,
mikor rátaláltam lényegemre karodban.
A csillagok pitypangszárnyán repültem
Veled, egész testem, mint a Földanya,
borult rügybe, s dúdolva szelídültem
mellkasod ágán, mint a tavasz galambja.
Pihegtem, akár nyári partokon a szellő,
ha lombok tenyérárnyékában leül,
ellebegtem, mint csöpp tortahab-felhő,
szemed tengercsepp-zöldjén mezítelenül.
Ma fura lúdbőrzés lelkemen ez a kép.
Látni a mán innen és túl, mi voltam.
A nő, aki mint mezőnyi vadvirág, szép,
és szabad, s élet az időalkonyokban.
Mikijozsa2018. március 26. 17:23
vallomás
-szerű lírikus játék a szavak csengésével, értelmes őszetársításával, gratulálok szeretettel
kevelin2018. március 25. 20:58
ilyen gyönyörűen leírni ez egy csoda
skary2018. március 25. 19:47
igen...köszöni
Mikijozsa2018. március 25. 19:32
tollad lírája teljesen kicsiszolva egyedi stílussal azt érzem - bámulatosan kifejező - gratulálok
merleg662018. március 25. 15:55
Ma fura lúdbőrzés lelkemen ez a kép.
Látni a mán innen és túl, mi voltam.
A nő, aki mint mezőnyi vadvorág, szép,
és szabad, s élet az időalkonyokban.
...nagyon jó vers...szeretettel gratulálok.