Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Papírszív
Steel• 2017. május 26. 13:23
Parázshunyorgón jön az alkonyidő,
szellőmollokkal dalolgat a május,
fülfészkembe röppen a sok rigóderű,
Lényem bogárneszeit halkuló mező,
az ihletpillanat meg épp fagyiárus,
s a tinta illata olyan meseszerű...
Most papírszívbe írom be magamat,
a világot, nyárfák messzi gyertyalángját,
minden pipacsmátka ringatózó táncát,
és a határban útrakelt sok pitypangálmot.
Hiszen ily tisztaságú csak a pitymallat,
mikor közénk szüli az új napok vágyát,
és napfény-gyolcsba takarja bűnök árnyát.
Ahogy a papírszív dobban, Isten átfog,
a holdsugárból nyílnak fehér akácok,
és gyermekként cseperednek a szavak.
Mindnek lélegzése csillagmadár, szabad.
E szerelem Élet, nincsenek szabályok,
sem az egymást látás előtt tákolt falak,
hát vagyok papírszív, mi verssé önként szakad.
Rozella2017. május 27. 11:04
Legyél is az! Mint ahogy látni a blog-képen ... és minden gyönyörű versedben :)
"E szerelem Élet, nincsenek szabályok,
sem az egymást látás előtt tákolt falak,
hát vagyok papírszív, mi verssé önként szakad."
Zsuzsa03022017. május 27. 08:43
Hú de szép! Nem is tudom mely sorokat emeljem ki! Csak gratulálni tudok!!!!! :)
Ametist2017. május 27. 07:11
Maradandót alkottál papír-szíven!
skary2017. május 27. 07:06
csak lángranékapjá :)
merleg662017. május 26. 21:15
Ahogy a papírszív dobban, Isten átfog,
a holdsugárból nyílnak fehér akácok,
és gyermekként cseperednek a szavak.
Mindnek lélegzése csillagmadár, szabad.
E szerelem Élet, nincsenek szabályok,
sem az egymást látás előtt tákolt falak,
hát vagyok papírszív, mi verssé önként szakad.
Nagyon szép!