Ősz hívó

Steel•  2018. szeptember 12. 13:23

 

Még lobog a nyár, harmat pezsdül szerte,
a hajnal csupa szépség, kis rózsacsipke,
s ahogy fűszálak ujjhegyére száll a lepke,
úgy pihen az égbolton lágy azúr színe.

Mégis, én várom az opálcsepp-reggelt,
gyertyaláng-idejét a belső csöndnek,
amikor az utcák Isten-szobák lesznek,
kápolnamezsgyék, nyugvó arcú földek,

Mikor halványulnak az alkonypozsgák,
és az allé-virágok elhervadnak,
nekem a szél szeptembere tiszta zsongás,
amint vele az avar, mint gyermek, szalad.

Jöjj október, mesényi tarka pille!
Játszd csak az esőnek hárfadalát!
S ha kigyúl a sok zúzmara lámpás-szíve,
és az éj dobál ezernyi csillaglabdát,

mint egykor, úgy hallom lebbenni Anyám szavát.
Akkor majd mint rég, bölcső-karja átölel,
s már nem didergem az elmúlások havát,
mert szeretet-lényegén letörli könnyem.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Metta2018. szeptember 18. 09:47

Csodaszép!🌺

Mikijozsa2018. szeptember 12. 19:23

jöjj Október, gyertek emberek, nagyon jó a versed gratula