Hópiheszív

Steel•  2018. november 27. 19:07

Az éj tejút-madara a falu felett jár,
s ujjhegye az enyémmel lágyan összeér.
Páradunnába ásít sok hunyorgó ház,
csillagmagzatait elvetéli az Ég,


mégis, valami megszületik az őszben,
megint. Ahogy visszanézek az illanó
naplemente-fényre, hogy csillant a ködben,
Téged látlak Anyám, miként utolsó

lélegzeted szárnyra lelt a hűvös szélben,
majd utat, hazát talált felhők keblében.
Ma könnyű vagy, mint dérpitypang, ha lebben,
midőn születik a teremtés tenyerében,

és a tájra pilinkél hófehér-szépen,
béke és csoda apró szellemében.
Kis hópihe szíved a mennyekből való,
s oly néma-gyönyörűn mutatja meg magát,

mint a karácsony-áhitat gyermekarcon.
Most, ahogy dobbanása csöndemre száll,
a hiány tele elolvad vállamon,
érzem, bevilágol a hópehely-parázs,

Isten megőriz mindenütt, és láthatom,
mily méltón küldi súgni az anyaszív szavát.







Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2018. november 28. 10:34

Törölt hozzászólás.

skary2018. november 28. 06:37

:)

Törölt tag2018. november 27. 19:21

Törölt hozzászólás.