Alkonyatok

Steel•  2018. augusztus 23. 08:54

Felettem ezer apró kis pamacs-bodor,
fellegek nyara úszik augusztuson.
Az égalj, mint lobogó csipkebokor,
és kékek hullanak fecsketollukon.
Mint álmos lámpapislogás, csillagok
gyúlnak, égi kunyhókban sok távozott virraszt,
a falu szívveréseire páraillatok
ülnek, míg a sorsoké magányba szikkad.
Naplementéket hoz az idő kint és bent,
könnyek árvaságán sejlik fel az ősz,

már holnapokat ír a nagy felsőbb rend,
a papíron az ember csak kicsiny, tinta-szösz.
Fénypillanatokat keres most a csend,
valami parázs-szépet az árnyak között,
miközben a gondolat kétséget teremt
a lélek gyermek-mosolya mögött.
Esteledik. S a belső tájon köd dereng,
míg kint a Nap almahéja megfakul,
és mig néhány szív megtalálja az édent,
a többi lélegző alkonyodni tanul.











Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

BakosErika2018. augusztus 24. 19:07

Minden versed egy csoda.
Ölellek.

Mamamaci402018. augusztus 24. 16:01

"égi kunyhókban sok távozott virraszt" csodálatos gondolat egy tökéletes versben

skary2018. augusztus 23. 18:08

tanúnák én de má késő :)

csillogo2018. augusztus 23. 17:25

Igen, ahogy Rozella írta.....
💛

Rozella2018. augusztus 23. 14:38

"Fénypillanatokat keres most a csend,
valami parázs-szépet az árnyak között,
miközben a gondolat kétséget teremt
a lélek gyermek-mosolya mögött."

Mindig hozol valami egyedien, fantasztikusan érzékeny, szép látásmódot...
mint a legtöbb versed, ez is különleges élmény.