Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Alkonyatok
Steel 2018. augusztus 23. 08:54
Felettem ezer apró kis pamacs-bodor,
fellegek nyara úszik augusztuson.
Az égalj, mint lobogó csipkebokor,
és kékek hullanak fecsketollukon.
Mint álmos lámpapislogás, csillagok
gyúlnak, égi kunyhókban sok távozott virraszt,
a falu szívveréseire páraillatok
ülnek, míg a sorsoké magányba szikkad.
Naplementéket hoz az idő kint és bent,
könnyek árvaságán sejlik fel az ősz,
már holnapokat ír a nagy felsőbb rend,
a papíron az ember csak kicsiny, tinta-szösz.
Fénypillanatokat keres most a csend,
valami parázs-szépet az árnyak között,
miközben a gondolat kétséget teremt
a lélek gyermek-mosolya mögött.
Esteledik. S a belső tájon köd dereng,
míg kint a Nap almahéja megfakul,
és mig néhány szív megtalálja az édent,
a többi lélegző alkonyodni tanul.
BakosErika2018. augusztus 24. 19:07
Minden versed egy csoda.
Ölellek.
Mamamaci402018. augusztus 24. 16:01
"égi kunyhókban sok távozott virraszt" csodálatos gondolat egy tökéletes versben
skary2018. augusztus 23. 18:08
tanúnák én de má késő :)
csillogo2018. augusztus 23. 17:25
Igen, ahogy Rozella írta.....
💛
Rozella2018. augusztus 23. 14:38
"Fénypillanatokat keres most a csend,
valami parázs-szépet az árnyak között,
miközben a gondolat kétséget teremt
a lélek gyermek-mosolya mögött."
Mindig hozol valami egyedien, fantasztikusan érzékeny, szép látásmódot...
mint a legtöbb versed, ez is különleges élmény.