starlit blogja

mostanában édes szájú vagyok,
fejemben szállnak a gondolatok...
 
azon tűnődöm éppen
miképpen enyhítsem étkem...
 
cukrosat enni sosem szabad,
most lekvár mégis gyakori szavam..
 
nézem a Nosalty-t rendre,
mit kellene választanom benne...
 
rábukkantam a minap egy nagyon jóra,
sárgarépa recept kacsingatott róla...
 
vettem a bátorságom és pucoltam répát,
a naranccsal, citrommal sem ment el az étvágy,
 
karikáztam, vágtam, csavartam a levét,
a főzés sem vette el a mozgalmam hevét...
 
ripsz-ropsz... és máris a finomság kész,
fejre állított üveg díszeleg, nem ment ám el az ész...
 
holnap, ha kihűl, már rá is rontok én...
s a pocakomban dunsztolom tovább, az tény...

2013.05.24. 18:39

Sárgarépa...

eléd állok és szemedbe nézek,
s retinám az ingereket veszi...
pupillám tágul, szám mosolyra rándul,
boldog melegség, mi belsőm árasztja el...
 
tudom, hogy kedvelsz, kívánsz, mindig vársz,
csak mutatni nem akarod nekem még...
félsz, elbízom magam, megváltozom,
pedig nem, rég elkötelezetted vagyok...
 
karod ölel, bújok, testem éget,
hevesen dobog szívem kalapácsa,
neved vésem a lelkem falára,
kitörölni onnan soha nem lehet...
 
Ne siess, vallomásom hintem feléd,
megsúgom imádlak, egyre csak kívánlak,
kérlek, szeress engem egy életen át,
s varázslatossá teszem életed...!
 
a következő idő sem lehet másé,
ha te is akarod, mi együtt leszünk...
ha nem vagy, könnycsepp gördül le arcomon,
s hiányod égeti mélyen belém egy vaskarom..

2013. 05.24. 15:38


 
 
 

álom volt és nem valóság...
ültünk az ágyban meztelen...
idilli hangulat,
kellemes szavak,
jellemezték a napomat...
 
élveztem simogatásod,
lágy, búgó hangod dallamát...
hátam tartottam,
te böngészted bőröm...
ismerkedtél foltjaimmal...
 
anyajegyek integettek,
mosolyogtak vidáman rád..
bőröm felülete érezte,
kezed a legjobb barát...

2013. 05.24. 7:51

Csézy: Álom volt

a poet... már nem az a poet, mikor regisztráltam...
áskálódások, klikkezésedések köre az egész...
bántó szándékkal ugranak egymásnak az emberek...
megfagyasztják a tért és így tompítják mások kedvét...
 
Miért kell rontani a légkört, mi régen kedves volt?
ahol barátságos emberek párbeszéde zajlott...
üzengetések röpködnek modortalanul egymásnak,
a poet a moderátorok intő hangjától felajzott...
 
Csitulj tér... csitulj, hogy kedvem ismét megleljem,
ötletektől, élményektől újra bővelkedjem.
Boldogan olvashassam költőtársaim verseit...
s műveiken keresztül lelkem tüzét felkelthessem....

2013.05.21. 21:16

kedvesem

A kutyák ma különösen csaholnak, erre ébredtem.
Mit érezhetnek? Idegenek létét a térben...?
"Rossz" emberek pásztázzák, járják a környéket...
Idevezet sajnos a nép nincstelensége...
 
Miért jó ez? Kinek jó ez? Aki fent felhőtlenül él,
nem akarja tudni... a tömeg sínylődését még...
óh, nagy a gond... agresszió, reményvesztettség,
s épül egyre másra, mélyen a kedvetlenség...
 
Hol van a mosoly, felszabadultság az emberek arcán..?
Keresgélem, kutatom, ahogy járom az utcát...
de sajnos nem lelem, ha csak egy kis pindurkát,
érezhetnénk mi mind, nyugodt lenne anyuskád...
 
Minden nap a napocska kikandikál a felhők mögül,
mindenkire mosolyog... tűnjön a világ szennye
szeretné, ha a Földön.. EMBER boldog lenne...
és az édes kis angyal fejlődhetne benne...

2013. 05.15. 7:38

Az élet