Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Mikor a kalász beérik...
starlit• 2013. április 10. 19:33
Egykor, régen hozzám szólt,
esélyét se látva semminek,
és mégis
az idő szerencsét vet,
s lelked mélyén, csak neked arat...
Gondolatim hámozom,
mint egy ropogós, édes almát,
és most is
a húsodba harapok,
s élvezem annak finom ízét...
Buzgólkodva figyeled,
milyen hatást váltasz belőlem,
és érzed
szívem szíved öleli,
s téged el nem ereszt sohasem...
2013. 04.10 19:27
Kalász
tina08312013. április 12. 21:21
Szíve mámora az enyém,
Bódulatát sugározza felém,
mégsem vagyok boldog,
ha szemében szomora lobog.
És fájón kérdezem,
Miért ez a szerelem,
Ha fájdalma nem juthat nekem?
Ilyenkor magamban sírok,
Mellette én minek vagyok?
Tudnia kell hogy ketten vagyunk, mi,
Kiknek bajban együtt kell tartani.
Ő nem csak a szerelem,
Ő mindenem nekem,
Vágyom, hogy térdre hullva
Kezét erősen fogva erőt adja újra,
Ölelve, mindig szeretve,
Mert nélküle semmi sem vagyok...
beam2013. április 11. 04:36
Szép:)ölelésem
Torpilla31812013. április 10. 23:44
Nagyon szép:)
''Egykor, régen hozzám szólt,
esélyét se látva semminek,
és mégis
az idő szerencsét vet,
s lelked mélyén, csak neked arat...''
Jóéjt:)
starlit2013. április 10. 20:08
köszönöm Sarolta:)
starlit2013. április 10. 20:07
szép estét....
skary2013. április 10. 19:41
szépestétcsillagfény :)
dvihallyne452013. április 10. 19:41
Nagyon szép! :)))
starlit2013. április 10. 19:41
:)
skary2013. április 10. 19:34
:)