starlit blogja
IrodalomA legszebb szó
Születünk, s meghalunk ez az élet sora,
Ám a világunk legszebb szava mindig ez lesz: édesanya.
Örökké így volt nem lesz másként soha,
Életünk legszebb szava az, hogy édesanya.
Ő az egyetlen ki mindig vár haza,
Sohasem haragszik, ő az édesanya.
Időnként megdorgál, ám szeretni nem szűnik soha,
Míg csak él, mindig reszket érted, ő az édesanya.
Akármilyen jól, vagy rosszul megy életed sora,
Hozzá mindig oda bújhatsz, ő az édesanya.
Szólíthatod bárhogy, anyu vagy anya,
Mégis így, a legszebb: édesanya.
Van úgy, hogy az élet hozzá is mostoha,
Akkor te öleld át, mert neked ő az édesanya.
Ha majd megöregszik, tudd hogy úgy vár haza,
Mint tán soha senki, mert ő édesanya.
Köszönd meg hogy élhetsz, s ne bántsd meg őt soha,
Csókold, szeresd mindig, mert ő az édesanya.
Míg ember él a földön, ne haljon ki szava,
Mert a világon a legszebb szó mindig ez lesz: édesanya.
Turoczi Katalin
Egyszer így lenne jó...
„Jó lenne egyszer olyan természetességgel ébredni, ahogy a Nap csúszik fel az égre, óvatosan bontogatva ki a világot. Hogy álmosan kitántorogva a konyhába, a kávé illata jó reggelt kívánjon. Hogy a dolgainkban ne legyünk éhesek önmagunkra és a megszokottság ne törjön ránk. Hogy ne kelljen autónk, bérletünk, határidőnaplónk, bankkártyánk, karóránk. . . hogy cipőt se kelljen húzni és senki se csodálkozzon ránk.
Jó lenne egyszer közel engedni a csodát. . . vándorolni hatalmas mezőkön és megállni egy elárvult vadrózsabokornál, nem elvárva a mező zöldjét, a virágok színét, illatát, a szirmok bársonyát. Csak állni a szépség előtt, egy idegen őszinte kíváncsiságával, készen új értelmet adni a fogalmaknak és kötni új barátságot a világgal és magunkkal. Nem válogatni, csokorba kötözgetni a dolgokat elvárt szabályok szerint és eldobni minden NEM a kupacunkba valót. Úgy tenni, mint kisgyerek, aki a feltört dió héját nem dobja el, hanem vízre ereszti, mint kis hajót és ámulva csodálja a víz komoly sodrását.
Jó lenne egyszer a másnap gondja nélkül pihenni térni, hogy ne bizseregjen bennünk a lekésett, elmulasztott dolgok pokla, hogy, ahogy a pók fordul hálójába jóllakottan bújjunk az éjszaka csendjébe. . . végre kinyújtózva önmagunkban.
Egyszer így lenne jó.” (Boda Magdolna)
citrom és cukorLehet ennél szebben?
Nem akarlak és rád gondolok,
menekülnék és nem tudok,
nyugalom kellene, béke, csend,
de itt visszhangzol, idebent.
Szabó Lőrinc