starlit blogja

Egyéb
starlit•  2012. szeptember 17. 16:33

...változások sora...

Kapaszkodj, ma változik minden,
annyira gyors iramot ad, hogy még a hajad is lobog...
Akarod? Magad sem tudod, de mégis mész, mész előre...
képlékeny most még minden, alakítható az életed...
de dönts, mert dönteni kell, csak meg ne bánd a tetted!

2012. szeptember 17. 16:33


starlit•  2012. szeptember 17. 15:11

Mitől izzik a levegő?

Az érzelmeid olyanok, mint egy belső hajtómotor,
magas fordulatszámon pörög, mikor motivált vagy.
Ami a fejedben egy képként megjelenik, nem hagy,
eszed létrehozza, és a célért kitartóan lohol.
 
A belső tüzed a szívedben, egy mélyről jövő vágy,
kitűzött célodért, hogy bármit érezhess életedben,
szükséges a motiváltság, mely fogja kezed és vezet,
mozgatórugód, s vele együtt pihentet a vágyágy.
 
Saját bőrödben, hogy jól érezd magad, csupán attól függ,
mennyire vagy motivált, milyen erős a belső tüzed,
akarod-e nagyon a szemed előtt lebegő ügyed,
ha igen, tiéd a siker, a lélek, az ész összefügg.

2012. szeptember 17 15:11

starlit•  2012. augusztus 21. 15:36

Régi versem kicsit átdolgozva ( A LELKEM-ről )

Az édes lelkem, a legféltettebb kincsem,
Bárkit oly könnyedén, a közelébe sem engedek.
Ő az enyém, csak az enyém és hiába szeretnéd,
megválogatja kire, mikor van szüksége.
 
A kicsiny lelkem, a legféltettebb kincsem,
Barátságos lélek és kevés embert befogadó.
De akit megszeret mélyen a kis zugában őrzi,
melengeti, ringatja és nem engedi el.
 
A drága lelkem a legféltettebb kincsem,
Igyekeztek többen összetörni, de én, nem hagyom.
Tanítottak, légy belátó, türelmes mindenkivel.
Így nem sodorhatod jókora bajba magad.
 
A tiszta lelkem a legféltettebb kincsem.
Nem hagyom a gonoszságnak, a kíváncsiskodóknak
kulcsra zárom ajtaját, katonákkal őriztetem
Nehogy megfertőzzék felépített szép álmom.
 
A finom lelkem a legféltettebb kincsem.
Ismeri, belső nyugalmamat hogyan lelhetem meg
Bevehetetlen. Ki véteni akarna ellene,
két kezével messzeségbe taszítaná el.
 
A nemes lelkem a legféltettebb kincsem.
Szeretgetem, dédelgetem, ápolgatom, simítom.
Örülök, ha szárnyra kapok, felhőtlenül élhetek.
Így vigyázok rá, ő meg rám, a piciny lelkem.

2012. augusztus 21. 15:35

starlit•  2012. augusztus 11. 19:45

lemerülve...

A napsugár melenget,
bár az idő szertelen,
csalogatva kérlel hát,
gyere, gyere közelebb.
Simogatja a hátam,
dédelgeti a lelkem,
gyógyítgatja a szívem,
így jó érzem, most nekem.
Energiát kaphatok,
jó, hogy adni is tudok,
most le vagyok merülve
adjál kérlek belőle...
 
2012. augusztus 11. 19:43

starlit•  2012. augusztus 9. 09:48

Minden nap, egy új nap reménye...

Kora reggel van. Kint ülök a teraszon és kávémat egyre csak szürcsölgetem. Szeretem ezt a nyugalmat körülöttem, mikor nem zavarja meg lelkem csendjét semmi sem… Gyönyörködöm a kert szépségébe. Pedig nincs sok minden itt körülöttem:  tuják, virágok hintaágy,  napernyő és nyugágy.. de mind, minden tárgy, élőlény, azt sugallja nekem, most  nem kell sietned, nem kell készülnöd, nem kell izgulnod, nem kell stresszelned semmiért sem, ez a Te napod s élvezd ki, amíg lehet.

 

Egy versemben talán, említettem már tavaly, a kertünknek van egy kedves lakója, egy fekete rigó. Imádom a kis szentemet. Mikor megjelenik csendben szemlélem mi az, amit tesz előttem.

Mikor vizes a talaj kukacokat keresgél a fűben és már röppen is fel a legmagasabb tuja tetejére…. Ott a párja s talán a kicsinye is.  Vidám énekébe kezdve üdvözlik a jelenlétét.

 

Idén láthattam a párját is, barnás színű, édes tojót. Egyszer lemerészkedett a fűbe. Érdekes volt.  A hím mintha védelmezte volna minden mozdulatát, ott totyogott körülötte.

 

Imádom a hangjukat, imádom az életüket figyelni és imádok a dalukra reggelente ébredni.

Milyen jó, hogy a természetnek ennyi aranyos élőlénye van… Szeretek kint lenni és a friss levegőt magamba szívni.

Ha megtehetem ( igyekszem is rá) minden reggelt így kezdek, s tudom jól… a napom csak jó lehet ezek után…

 

Minden nap egy új nap reménye, új örömök kezdete…

2012. augusztus 09. 6:35