stapi blogja

stapi•  2020. február 13. 12:30

A birkapörkölt

A birkapörkölt

 

 

              Vendéget vártam. Egy régi barátomat hívtam meg vidékről, akivel valaha egy albérletben laktunk, rajtunk kívül még két társunkkal együtt. Onnan jártunk el – jómagam dolgozni, a többiek pedig gimnáziumba, illetve ez a barátom főiskolára. Miután 47 év közben már eltelt, végre meginvitáltam hozzánk, ugyan melegítenénk már fel a régi barátságot.

 

              A találkozásra Szarvason került sor, mivel aznap volt ott egy fúvószenekari koncert, melyre szintén meghívtam, és amely immár 20. alkalommal került megrendezésre – mindeddig telt ház előtt. Előbb viszont ajánlatos volt megebédelni, hát elballagtunk a Vadászkürt Vendéglőbe, mert – már előzőleg utánanézve – ígéretesen nagy adag, és aránylag olcsó birkapörkölt hirdettetett az Internet megfelelő oldalán.

 

Helyet foglaltunk az asztalnál, kértük és megszemléltük az étlapot, majd rendeltünk. Míg elkészült, megágyaztunk neki egy-egy féldeci Kaszinó Rummal, hogy kellő tiszteletet adjunk mind az ételnek, mind a megújult barátságnak, hátha így az szilárdabb lesz.

 

Két eléggé túlsúlyos ember várta hát beszélgetve, egyre vidámabban a megrendelt csodát, ami hamarosan megérkezett. Előbb az egyikünké, majd a másiké. A kettő között pedig néztünk hol egymásra, hol a már asztalon gőzölgő, igen púpos tányérra, és azt kérdeztük szinte egyszerre: „Lehet, hogy fél adagot kellett volna rendelnünk?“ A hatalmas adag láttán azonnal felrémlett bennünk a vacsora képe, amely a koncert után volt várható – lévén, hogy arra is hivatalosak voltunk –, és némi önbizalom hiányt érezve pislogtunk.

 

Nem volt mit tenni, miután a másik adag is megérkezett, nekiláttunk – kellő tisztelettel, és „magázva“ nyúltunk hozzá, attól való félelmünkben, hogy esetleg az asztalterítő is a kifizetendő darabok közé számít, ha véletlenül a tányérról arra helyezzük a pöri egy részét.

 

              Végül is nagyon ügyeseknek és elég éheseknek mutatkoztunk, mert a végén csak a csontos tányéron volt az adagból valamennyi, ami viszont eléggé fövetlennek és kopogósnak bizonyult. Gondolom, később valamely jól tartott eb rendesen elszórakozott vele... Bár a mai (szerintem buta) ide vonatkozó törvényekkel telt világban lehetséges, hogy egyszerűen a szeméttelepen kötött ki.

 

Végére hagytam, de nem kevésbé fontos megemlítenem, hogy a hölgy, aki kiszolgált, nem csak fiatal és csinos volt, de meglepően udvarias, előzékeny és kedves is! Ezúton is köszönjük Neki, hogy időt pazarolt ránk!

 

              A hangverseny ebben az évben is telt ház előtt zajlott. Mivel 20. alkalommal került megrendezésre (évente egy óévbúcsúztató), stílusosan 20 zeneszám hangzott el. A műsor alatt kissé teltnek ugyan, de nagyon jól éreztük magunkatt – sőt, még a vacsorával is megbírkóztunk a végén. Így aztán azt hiszem, nem hazudok, ha azt mondom: remekül zártuk az évet!

 

              Minden bizonnyal hosszú barátságnak nézünk elébe.

 

 

2020. február 13.

stapi•  2020. január 27. 10:35

Győzni fogsz

Győzni fogsz

ÁlmodóHold-nak sok szeretettel

 

Látom, szíved lassan elalél...

Naponta bánatban fürdőzik. –

Mindent elfeledve újra él,

ki erőt feszítve gyürkőzik

 

neki, az élet terhét hordva;

mocsokban, sárban is oly tisztán,

mint nemes – vad alanyba oltva.

Gyümölcsöt terem az új indán,

 

derűre derűt hoz két szeme,

napsütés ragyogja álmát is;

felüdít mindenkit külleme,

beszéde gyógyít, mint az ánizs.

 

Ilyen vagy, kedvesem, így érzem.

Emelkedj felül hát a borún!

Istened átvisz majd e vészen,

s túl leszel a lelki háborún!

 

Ővele győzni fogsz egészen.

 

2020. január 20.

stapi•  2019. december 31. 07:02

Huszadjára

Huszadjára

 

Huszadjára csendül most már

fülünkbe a zene,

a zenekar időtálló,

bűvös hangversenye.

 

Hős, kitartó munkájával

hagyományt teremtett,

Szarvas nyüzsgő életébe

boldog időt ejtett.

 

Nem rejthetem véka alá:

nehéz volt a kezdet.

De megérte új köntösben

megtörni a csendet!

 

Kondacs Pali volt, ki "akkor"

Rubiconba lépett,

s túl a gyászos, vesztes csatán

öntudatra ébredt.

 

Nem esett ki, csak egy fél év,

s újra él a banda.

Nem múlhat el tollvonásra

a zene hatalma!

 

Itt van tehát a Nagy Csapat,

ifjakkal frissülve,

e magasztos feladatra

szívből felkészülve.

 

Hallgassuk most őket ismét,

áradjon a zene,

tenyerünket csapja össze

lelkesen üteme.

 

Búcsúztassuk ez Ó Évet

vidáman és fitten;

mindenkit itt, Magyarhonban,

– s minden magyart, bárhol is van –

 

Áldjon meg az Isten!

 

2018. június 16.

 

A Szarvasi Fúvószenekar huszadik óévbúcsóztató műsorán hangzott el, kifejezetten erre az alkalomra - mint jubileumi alkalom - írtam.

stapi•  2019. december 11. 13:31

Ebéd

Ebéd

 

Elharangozták a delet,

gőzölög a pörkölt.

Aki éhes, bátran ehet,

pár falatot elkölt...

 

E pörköltnek híg a leve,

nem ízlik ez másnak;

a szakácsnak kopik neve,

s neki gödröt ásnak.

 

Öreg, suta, meg tán vak is,

nem lát a bográcsig...

Amit főzött, beteg, hamis,

nem jut el a szájig.

 

De a vándor nem válogat,

örömódát csámcsog!

Majd a végén piszkál fogat,

s enyhülnek a ráncok.

 

2019. december 11. 13:24

stapi•  2019. december 5. 15:23

Holnap a számla

Holnap a számla

 

Felejtettem, mint már annyiszor...

Hiába ült reám a szigor.

Ment a fűtés – lehetne nyár is! –

de most tél van, hűlő oázis...

 

Feljebb vettem vacogás ellen,

éreztem, hogy oldottabb lettem.

E helyzetben az álom rám tört,

futottam én benne egy pár kört.

 

Ébredéskor csodának hittem:

nem fázok, hát... változott minden?

Még nem tudom. Tán elég mára!

Megmutatja holnap a számla.

 

2019. december 3.