stapi blogja
A birkapörkölt
A birkapörkölt
Vendéget vártam. Egy régi barátomat hívtam meg vidékről, akivel valaha egy albérletben laktunk, rajtunk kívül még két társunkkal együtt. Onnan jártunk el – jómagam dolgozni, a többiek pedig gimnáziumba, illetve ez a barátom főiskolára. Miután 47 év közben már eltelt, végre meginvitáltam hozzánk, ugyan melegítenénk már fel a régi barátságot.
A találkozásra Szarvason került sor, mivel aznap volt ott egy fúvószenekari koncert, melyre szintén meghívtam, és amely immár 20. alkalommal került megrendezésre – mindeddig telt ház előtt. Előbb viszont ajánlatos volt megebédelni, hát elballagtunk a Vadászkürt Vendéglőbe, mert – már előzőleg utánanézve – ígéretesen nagy adag, és aránylag olcsó birkapörkölt hirdettetett az Internet megfelelő oldalán.
Helyet foglaltunk az asztalnál, kértük és megszemléltük az étlapot, majd rendeltünk. Míg elkészült, megágyaztunk neki egy-egy féldeci Kaszinó Rummal, hogy kellő tiszteletet adjunk mind az ételnek, mind a megújult barátságnak, hátha így az szilárdabb lesz.
Két eléggé túlsúlyos ember várta hát beszélgetve, egyre vidámabban a megrendelt csodát, ami hamarosan megérkezett. Előbb az egyikünké, majd a másiké. A kettő között pedig néztünk hol egymásra, hol a már asztalon gőzölgő, igen púpos tányérra, és azt kérdeztük szinte egyszerre: „Lehet, hogy fél adagot kellett volna rendelnünk?“ A hatalmas adag láttán azonnal felrémlett bennünk a vacsora képe, amely a koncert után volt várható – lévén, hogy arra is hivatalosak voltunk –, és némi önbizalom hiányt érezve pislogtunk.
Nem volt mit tenni, miután a másik adag is megérkezett, nekiláttunk – kellő tisztelettel, és „magázva“ nyúltunk hozzá, attól való félelmünkben, hogy esetleg az asztalterítő is a kifizetendő darabok közé számít, ha véletlenül a tányérról arra helyezzük a pöri egy részét.
Végül is nagyon ügyeseknek és elég éheseknek mutatkoztunk, mert a végén csak a csontos tányéron volt az adagból valamennyi, ami viszont eléggé fövetlennek és kopogósnak bizonyult. Gondolom, később valamely jól tartott eb rendesen elszórakozott vele... Bár a mai (szerintem buta) ide vonatkozó törvényekkel telt világban lehetséges, hogy egyszerűen a szeméttelepen kötött ki.
Végére hagytam, de nem kevésbé fontos megemlítenem, hogy a hölgy, aki kiszolgált, nem csak fiatal és csinos volt, de meglepően udvarias, előzékeny és kedves is! Ezúton is köszönjük Neki, hogy időt pazarolt ránk!
A hangverseny ebben az évben is telt ház előtt zajlott. Mivel 20. alkalommal került megrendezésre (évente egy óévbúcsúztató), stílusosan 20 zeneszám hangzott el. A műsor alatt kissé teltnek ugyan, de nagyon jól éreztük magunkatt – sőt, még a vacsorával is megbírkóztunk a végén. Így aztán azt hiszem, nem hazudok, ha azt mondom: remekül zártuk az évet!
Minden bizonnyal hosszú barátságnak nézünk elébe.
2020. február 13.
Győzni fogsz
Győzni fogsz
ÁlmodóHold-nak sok szeretettel
Látom, szíved lassan elalél...
Naponta bánatban fürdőzik. –
Mindent elfeledve újra él,
ki erőt feszítve gyürkőzik
neki, az élet terhét hordva;
mocsokban, sárban is oly tisztán,
mint nemes – vad alanyba oltva.
Gyümölcsöt terem az új indán,
derűre derűt hoz két szeme,
napsütés ragyogja álmát is;
felüdít mindenkit külleme,
beszéde gyógyít, mint az ánizs.
Ilyen vagy, kedvesem, így érzem.
Emelkedj felül hát a borún!
Istened átvisz majd e vészen,
s túl leszel a lelki háborún!
Ővele győzni fogsz egészen.
2020. január 20.
Huszadjára
Huszadjára
Huszadjára csendül most már
fülünkbe a zene,
a zenekar időtálló,
bűvös hangversenye.
Hős, kitartó munkájával
hagyományt teremtett,
Szarvas nyüzsgő életébe
boldog időt ejtett.
Nem rejthetem véka alá:
nehéz volt a kezdet.
De megérte új köntösben
megtörni a csendet!
Kondacs Pali volt, ki "akkor"
Rubiconba lépett,
s túl a gyászos, vesztes csatán
öntudatra ébredt.
Nem esett ki, csak egy fél év,
s újra él a banda.
Nem múlhat el tollvonásra
a zene hatalma!
Itt van tehát a Nagy Csapat,
ifjakkal frissülve,
e magasztos feladatra
szívből felkészülve.
Hallgassuk most őket ismét,
áradjon a zene,
tenyerünket csapja össze
lelkesen üteme.
Búcsúztassuk ez Ó Évet
vidáman és fitten;
mindenkit itt, Magyarhonban,
– s minden magyart, bárhol is van –
Áldjon meg az Isten!
2018. június 16.
A Szarvasi Fúvószenekar huszadik óévbúcsóztató műsorán hangzott el, kifejezetten erre az alkalomra - mint jubileumi alkalom - írtam.
Ebéd
Ebéd
Elharangozták a delet,
gőzölög a pörkölt.
Aki éhes, bátran ehet,
pár falatot elkölt...
E pörköltnek híg a leve,
nem ízlik ez másnak;
a szakácsnak kopik neve,
s neki gödröt ásnak.
Öreg, suta, meg tán vak is,
nem lát a bográcsig...
Amit főzött, beteg, hamis,
nem jut el a szájig.
De a vándor nem válogat,
örömódát csámcsog!
Majd a végén piszkál fogat,
s enyhülnek a ráncok.
2019. december 11. 13:24
Holnap a számla
Holnap a számla
Felejtettem, mint már annyiszor...
Hiába ült reám a szigor.
Ment a fűtés – lehetne nyár is! –
de most tél van, hűlő oázis...
Feljebb vettem vacogás ellen,
éreztem, hogy oldottabb lettem.
E helyzetben az álom rám tört,
futottam én benne egy pár kört.
Ébredéskor csodának hittem:
nem fázok, hát... változott minden?
Még nem tudom. Tán elég mára!
Megmutatja holnap a számla.
2019. december 3.