Visszatérés (a szántóba)

Kimerülten ülök elé,

négy év óta sokadszor;

computerem tűri rendem,

s rám mered a monitor.

 

Nem tudja még, hogy e pofa

búcsúzni jött, hisz meddő!...

Hiába volt sok-sok beszéd,

felemelő, vagy feddő,

 

mit a mester szava vágott,

az a rend a porba hullt;

és a tüzes harci kedvet

betakarta már a múlt...

 

Jövő évtől visszatérek,

vár rám sok-sok jó barát,

s összeszedem az időnek

elhullajtott aranyát.

 

Vár rám a kert élő titka,

ásó, kapa, gereblye...

Édes emlékeket hordoz

valahánynak a nyele!

 

Ott kinn az Ég figyel reám,

olvas bennem, támogat,

hibáimmal szeret engem,

s szerez nékem álmokat.

 

Nincs ott semmi virtuális,

megfogható az anyag;

nem kell papír, nem a tinta,

sem versformáló szavak.

 

Költeményem bennem épül,

nem olvassa azt ítész,

más dimenzióban alkot

formát a Nagy Építész...

 

Azért ami eddig készült,

nem dobom el teljesen,

bár alig volt olvasója,

kevés bújta lelkesen.

 

Computerem őrzi majd még

kiadatlan műveim,

s unokáim egyszer talán

jót derülnek bűnein.

 

                            2013. december 13.