Unokámra várva

Ovikapu előtt

nagy a tömörülés,

a sok édesanyát

gyötri a napsütés.

 

Köztük vagyok én is,

kopasz fejem tűzi,

e vén tököt tőle

glória övezi.

 

A sok asszony között

egyedüli kandúr,

kaján gondolatom

cenzeli a pandúr.

 

Gondolat híjával

marad a napsütés,

s előbb-utóbb elér

egy kis butaütés.

 

Ha ezen írásom

olvassa a cenzúr,

a tolla hegyére

bizonyára felszúr.

 

Hmm... Szavamat feledtem

itt a tűző napon,

unokámért jöttem,

nem szavalni dalom.

 

Papája vagyok én,

kincsem várják nagyon,

haza ha nem viszem,

menten csapnak agyon.

 

2013. november 19.