Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Tollba-mondóka
stapi• 2016. május 3. 16:08
Mindig így volt, amióta élek.
Belevágok, azután meg félek.
Célul tűztem: ott a Mount Everest,
– lufit fújtam nagyra, ám leereszt.
Anya kéne mellém, vagy egy dajka!
Fülbe súgna intőleg az ajka:
„Vigyázz fiam,“ hogy ne legyél szarka,
– nagyot akar, s nem bírja a farka...
Inkább használd a csöpp eszed másra:
macskát kergess ülve a padlásra.
Egeret fog, az lesz majd a haszna,
– s te sem leszel itthon egy mihaszna.
A költészet több tudást igényel!
Kocka fejed nincs még telve fénnyel.
Érzéked sincs, fut tőled a Múzsa,
– sosem lesz a homlokodon rúzsa.
Ettől aztán megnyugodnék végre,
földobnám a tollamat az égre.
Visszahullna, amint azt már láttam,
– megtudnátok, tollas-e a hátam.
Mert ha tollas, úgy mennék a boltba.
Hogy mit hozzak, mondanátok tollba.
Pénzt adnátok... Így lehetnék költő!
– Mire jönnék, telne emberöltő.
2016. május 3.
stapi2016. május 4. 07:46
@Mikijozsa: Köszönöm, hogy idelátogattál! Örülök, hogy belelátsz. :) (Története van...)
Mikijozsa2016. május 4. 04:14
Ja, trükkös vers, hasznosan beleszöve sok jelszavas intőféle, ötletesnek tartom
stapi2016. május 3. 20:28
@Rozella: Köszönöm, hogy itt jártál! Örülök rímes hozzászólásodnak is! :)
Rozella2016. május 3. 20:04
:))
Lediktálhatnád még pár költőnek..,
helyesírási gyakorlatnak sem utolsó,
s lesznek kik a feladathoz majd felnőnek,
és ha nem, majd varázsol verset Rodolfó.. :)