Tigris és Garfild

Tigris és Garfild

              Valahol a falu határán túl, vagy talán még azon is túl, volt egy szárítóüzem, ahol a termést megszárították, hogy eltárolható legyen. Jó nagy udvara volt és óriási épületek, meg tornyok álltak benne.

              Nos, ezen az elvarázsolt helyen élt egy magányos macska, amely egy napon két kis cicának adott életet. Az emberek szerették, vigyáztak rájuk, rendszeresen etették, gondozták őket. Amikor már elég nagyok lettek, hogy önálló életet éljenek, Jani bácsi, az üzem egyik vezetője felkínálta a cicákat a faluban lakó szomszédjának, ahol egy kislány is volt, Ramira, aki nagyon szeretett volna egy cicát. El is hozta, és - hogy ne kóboroljanak el - becsukták őket a garázsba. Néha-néha kiengedték játszani az udvarra, ott szaladgáltak a kislánnyal együtt. Ramika nevet is adott nekik. Mivel sárgák voltak, és emlékeztettek a tigrisekre, a kisebb szőrűt Tigrisnek, a szőrmókot (mert perzsa keverékek voltak, és annak nagyobbra nőtt a szőre, mint a másiknak) pedig Garfildnek nevezte el (a mese után).

Amikor már megszokták a helyet, végleg ki lettek engedve, és egy kis házat készített nekik a kislány apukája. Éjszakára rácsot tettek az ajtaja elé, nappal pedig szabadon bóklászhattak az udvaron, amiért a hátsó udvarba zárt doberman nagyon irigykedett. Olyan ugatást csapott, hogy zengett tőle a fél falu.

Egy alkalommal a kislány nagyapja ment fáért hátra, és hogy, hogy nem, az egyik cica, Garfild, utána ment. Hjaj, hogy megrémült a Papa, amikor látta, hogy az a hatalmas kutya nekimegy annak a csöpp macskának! Kiabált rá, futott oda, de meglepődve látta, hogy a kutya csak nyalogatja, döfködi az orrával, játszik vele. De bizony Garfildre is rájött a frász, mert összehúzta magát, farkasszemet nézett a nagy jószággal, és fújt, mint a gőzmozdony. – Hhhhfff – sziszegte, és a körmeit kimeresztve, készenlétbe állt, hogy védekezzen. A nyagyapa gyorsan felkapta és kimenekítette, aminek megint nagy ugatás lett a vége. Tigris meg a biztonságot jelentő kerítés másik oldaláról figyelte az eseményeket. Lehet, hogy nem tanult belőle?

Teltek múltak a napok, és már annyira jól érezték magukat az udvaron, hogy egyre messzebbre merészkedtek. Néha már az útra is kiszaladtak, sőt, ha meghallották a szomszéd Jani bácsi hangját, hozzájuk is átmentek, hiszen ráismertek előző gondviselőjükre. Az egész család kezdett aggódni, hogy mi lesz, ha elkóborolnak, ezért ha elmentek otthonról, akkor újra becsukták őket. Egy ideig ment is a dolog, de aztán már úgy látszik, nagyoknak képzelték magukat, különösen Tigris, mert egyre többet csavarogtak az utcán. És ez így ment, amíg egyszer azt vették észre, hogy Tigris bizony hiányzik.

              Végigjárták a szomszédokat, hirdették az Interneten, szórólapokat tettek a postaládákba, hogy nem látta-e valaki, de bizony mind a mai napig nem került elő. Ti nem láttátok valahol? Ha találkoztok vele, feltétlenül szóljatok, mert Garfild azóta nagyon unatkozik, Ramika meg egyre sóhajtozik: "Bárcsak visszajönne!"

2017. március 13.