Önarckép

Volt egy ember – kis bajusszal,

kopasz fejjel, mélabúsan.

Ez biz sokat tépelődött,

mit tegyen, vagy mit ne tegyen,

olykor bizony nagy mérgesen

gondja közé ékelődött.

Arra gondolt, hogy e világ

alma, mit a féreg kirág.

Mind elmúlik, valamit tesz,

nem becsüli meg e rossz kor,

– mért született ilyen rosszkor?! –

nem jut soha igaz hithez.

Elvégezte, hogy írni fog,

jól megrágja – bírja e fog!

Tollat vett hát a kezébe,

– papír, radír – zenit, nadír –

minden adott; téma: tapír –

csak erről ír a mesébe’.

Hálás dolog, mert ez állat

láttán sokan vonnak vállat;

ismeretlen köd homálya

fedi el e fajt e tájon,

s hogy kritika mégse fájjon,

nem fedi fel, mi a pálya.

Írta, írta, telt a papír,

megjelent a tinta-tapír,

s mire végzett szegény pára,

végórája jött a Földnek,

vége szakadt a nagy ködnek -

S nem írtak jót a javára.

2016. április 1.