Mesevadászat

stapi•  2017. november 23. 12:01

A mesemondó kalandjai - Mesevadászat

 

            Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy mesemondó. Erről a figuráról már meséltem nektek, ugye? Legutóbb majdnem elöntötte a falut a könnyeivel megduzzasztott patakkal, vagy nem? Ugye, hogy jól emlékszem?

 

Hát, amikor arról a jól sikerült halebédről hazafelé ment, és már nem sírdogált, felmászott egy magas fára, hogy messzebb lásson, mert hátha meglát egy arra járó jó mesét vagy verset, és akkor lelövi magának, meg a gyerekeknek. Ahogy nézelődött, eszébe jutott az anyukája tanítása, ami valahogy úgy szólt, hogy: “A jó mese vagy vers a szívből indul ki és oda is tér vissza.”

 

Ahogy így morfondírozott magában, meglátott egy arra sétáló, aranyos kislányt a szüleivel. Erre eszébe jutott valami, hát gyorsan lemászott a fáról, leült a földre és a zsebeiből egy ceruzát és egy noteszt vett ki, a puskát meg - miután kivette belőle a töltényeket - az ölébe fektette, de a nyakából nem akasztotta ki, nehogy elvigye valaki, amíg ír, és balesetet okozzon. Aztán szélsebesen írni kezdett, valami ilyesmit:

 

 

Mesevadász

 

Élt felénk egy mesemondó,

mesékre vadászott.

Mesevadász lett a neve,

bár nem annak látszott.

 

Elindult a füves úton,

kezében a puska;

messzebb lásson, felmászott egy

fára a butuska.

 

Távcsövébe nézett gyakran,

lát-e bárhol bármit,

de nem jött az újabb mese,

csak zöldellt a pázsit.

 

Egész napját ott töltötte,

zsibogott a lába,

– Ejnye, minek másztam én fel

erre a nagy fára!

 

Mondta pedig az anyukám,

mese erre nem jár,

szívemben van az elrejtve,

s édes, mint a nektár.

 

Nem kell hozzá puska sem, csak

képzelet és óhaj,

nyelvem hegyén megformázva

elszáll, mint a sóhaj. –

 

Lemászott a mesevadász,

hátán már a puska,

vele szemben közeledett

egy aranyos fruska.

 

Szívből jövő ihlet ez, hát

hozzákezdett írni,

hogyha kész lesz, egy ültőben

ki lehet majd bírni.

 

 

            Nos, így írta meg a saját kis történetét a mesemondó ebben a kissé vicces versben, aztán felkelt és szépen hazasétált. Otthon pedig elmondta a családjának, milyen kalandban volt része, és persze megüzente az óvó néninek is, hogy kész az újabb folytatása a mesesorozatnak, és ebben a részben már egy olyan vers is van, amit meg mer mutatni bárkinek. Megbeszéltek egy időpontot, amikor felolvashatja a gyerekeknek. Ha megtudjátok, mikor lesz az, szóljatok nekem is, mert én is meg akarom hallgatni. Ne felejtsétek el!

 

2017. november 15.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2017. november 24. 15:12

Törölt hozzászólás.

stapi2017. november 24. 02:37

@Mikijozsa: @Metta: Köszönöm szépen, hogy olvastátok! Örülök, ha tetszett ez a mese, ami azért más, mint a többi. Hogy aztán ez előny vagy hátrány, azt majd a gyerekek eldöntik - feltéve, hogy hozzájuk kerül.

@Mikijozsa: Van puskája... De nem azzal lőtte, mert... :)

Metta2017. november 23. 21:22

Hát ez nagyon jó!

Mikijozsa2017. november 23. 21:08

meséket vadászó emberke méghozzá puska nélkül - nagyon jó - tiszta újítás ez a mesék-világában, tetszett