Mekkora a világ?

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy bodobács. Mivel születésekor semmi okos nem jutott eszébe a szüleinek, a neve is csak ez maradt: Bodobács. Nos, hát a kis Bodobács elvándorolt otthonról, mert látni szerette volna, mekkora a világ.

            Ment, mendegélt, és egyszer csak rátalált egy hangyára.

 

–        Hová mégy, te bodobács? Tudod merre a kovács? – kérdezte a hangya viccesen, és ránevetett.

–        Csak azt tudom, hangya úr, nem erre van Szingapúr! – élcelődött Bodobács, majd folytatta: – Keresem a világ végét, de nem látom, csak egy részét. Merre menjek, mondd meg te, mondd meg nekem, direkte!

 

Miután észrevették, hogy mind a ketten rímfaragók, azonmód kezet – akarom mondani lábat ráztak, és barátok lettek. Kiagyalták, hogy ketten együtt talán tudnak írni egy kötetre való verset, amit aztán kiadhatnak, és így jól megszedik magukat pénzzel. (Hogy mire mennek vele, azt nem tudom, hiszen ahol élnek, ott nem adnak pénzért semmit, de hát ezt határozták el.)

 

Meg is írták a könyvre való verseket, amiből csak az előszót jegyeztem meg. Az pedig így szólt:

 

Verset írtunk itt a réten,

olvashatod majd a télen.

De kiadónk azt hazudta,

az egészet átaludta!

S mert unalmas zene nélkül,

kerestük a tücsköt végül.

Megtaláltuk, el is zengte,

de kiadónk kedvünk szegte:

Hiába volt a munkánk,

kifizetni sem tudnánk.

 

A két barát így tudta meg hogy: bármily nagy a világ, előbb van a vége, mint azt gondolhatnánk.

 

Ha nem hiszitek, járjatok utána!

 

2017. február 7.