Macska – Egér harc

Macska – Egér harc
téesztag módra

 

 

              Miután már nem élnek, mindegy, milyen nevet adok nekik, hát úgy döntöttem, hogy nem az akkori becenevükön nevezem történetem hőseit. Sőt, két történetet kovácsolok egybe, hiszen egyenként túl rövid lenne mindkettő. A történetben szereplő két úr – akárcsak Tom és Jerry – sok hasonló történet hőseinek összesítése is lehetne. Hogy tanulsága van-e, majd az utókor eldönti.

 

Az 1970-es években járunk. Macska barátunk nagyon értett a kerékpárokhoz. Minden biciklije jól futott, könnyű volt hajtani, és ő erre különösen büszke volt. Egér úr viszont arról volt híres, hogy ezt meg tudta akadályozni. Kitalálta, és „más, arra kapható“ emberekkel karöltve, a gumikat félig feltöltötték vízzel, és így pumpáltak hozzá levegőt. Aztán visszatették a tárolóba, így mire a „hagyó“ elérkezett, már szárazon, mit sem sejtetve magáról, pihent a helyén.

 

Macska felpattant rá és elkarikázott. De valami nem tetszett neki, mert néhány 10 méter után leszállt és vizsgálgatta. És ez így ment hazáig. Sőt, napokig. Újra és újra szétszedte, de bizony semmi hibát nem talált, mégis alig bírta felgyorsítani büszkeségét. Végül a gumik lecserélése mellett döntött, hátha... Ezen fáradozva észrevette a bennük felhalmozott vizet, és minden világossá vált.

 

              Most aztán rajta volt a sor. A bosszú nagyon édes, pláne, ha az eredmény olyan átható, mint ahogy az később bebizonyosodott. Őkelme ugyanis odarondított az Egér úr traktorának az ülésére, és a vékonyka üléspárnát óvatosan ráhelyezte, amire emez amúgy kedélyesen ráhuppant, és indított. Nos, ekkor meg ő volt kénytelen megállni az éktelen szag és a furcsa érzés miatt az ülepénél...

 

Azonnal tudta, „honnan fú a szél“, hát cselekedett. Apró darabokra szedte Macska járgányát, és a vázon meg a kerekeken szépen átgázolt a traktorral vagy hatszor, hadd vasalódjanak szép simára, majd egy vékony kötél segítségével felhúzta egy kb. 20 méteres jegenye közepéig. (Hogy ezt hogy csinálta, nem tudni, hiszen a levételéhez összejött a fél téesz...) Az apróbb alkatrészeket pedig szétszórta az éppen megmunkálásra váró földön, és – beszántotta!

 

              Így teljesedett be a büszkeségre okot adó, könnyű hajtású kerékpár sorsa, és így adott példát e meseszerű történet arról, hogy a harcnak soha nincs vége – amíg nincs vége!

 

 

2020. március 15. (04:00)