Kutyaság

stapi•  2017. március 17. 18:42

Kutyaság


              Nem is tudom, hol kezdjem… Legjobb, ha az elején, igaz?


Miután Zsuzsám nagyon gyors lefolyású betegség után magunkra hagyott minket, igyekeztem a gazdaságot zökkenőmentesen tovább gördíteni. A jószágállomány nem volt nagy, a kert sem volt több 400 négyzetméternél. Az udvar és a hátsó udvar... Szóval nem nagy gazdaság. És még kisebb gazdagság. Ami gond, az az egészség hiánya, no meg a kor előrehaladta.

 

De próbálkoztam. A 10 db. tyúk már öreg volt, kivagdaltuk a lányommal és helyébe vettem 35 db. csirkét. Ebből lett később a bonyodalom, így a hízókról, kertről nem is beszélek, hiszen két évi keserves kínlódás után lemondtam - a lányomékkal együtt - a további kísérletezésről. Később a tyúktartásról is.


Történt ugyanis, hogy a hátsó szomszédasszony „beszerzett/megörökölt“ a lányától (aki „imádja“ az állatokat, de nem tudta elhelyezni a városi lakásában) négy kölyök kutyát. Ezek aztán gyönyörűen kirágták, letaposták, agyongyötörték a kerítésünket. A tyúkjainkkal kezdték. Három nap leforgása alatt 25 azaz huszonöt tyúkomat fojtották meg. (– Kifizetem – volt a válasz a reklamációmra. Potom összeget mondtam, hiszen mégiscsak szomszéd, aminek kicsit több mint felét fizette ki a szomszédasszony. A többi azóta is függőben van – ide s tova három éve.)


Nem sok nap múlva a ház melletti léckerítésen is akkora lyukat rágtak, hogy simán átjöttek az udvarunkba. A frász kerülgetett, mikor megláttam őket. – Mi lesz, ha a három éves unokámat megtámadják? – gondoltam... Nem mertük felügyelet nélkül hagyni egyetlen percre sem a saját házunk táján. Végül azt láttuk, hogy egy dróthálós taposórácsot tett a lyukra, de egyetlen szót sem szólt a kedves asszonyság, nem hogy elnézést kért volna. Kártérítés? Mit is képzelek én...



A kutyák gyönyörűen felcseperedtek, olyannyira, hogy a 160 cm magas kerítésen macskákat megszégyenítő ügyességgel másznak ki az utcára. Többeket megharaptak. Egy asszonyt annyira, hogy kórházba kellett szállítani – melyet a szomszédasszony vállalt is. Nem tudom, útközben milyen beszélgetés zajlott le köztük, de feljelentés nem lett. Legalábbis attól az asszonytól nem. Másoktól igen. Az egyik szomszédom sapkáját szedték le, amint elbiciklizett a kerítés előtt...



A feljelentés után már két ízben lett figyelmeztetve, hogy a kerítést magasítsa meg, vagy zárja hátra a kutyákat. Foganatja nincs. (Bár a vejemet megkérte, hogy hegesszen nekik egy kennelt, amit ő meg is tett... Pár napig voltak becsukva, aztán megsajnálta őket és kezdődött minden elölről. Mondtam is a vejemnek: „Te rosszul hegesztetted meg azt a ketrecet. Nem csak minden oldalról, de alul és fölül is be kellett volna hegeszteni!)


              Nemrég kaptunk két aranyos kismacskát. Három hét után az egyik átment az udvarukba, és nem jött vissza többé. (Ezt nem rovom fel a szomszédasszonynak, hiszen az ő udvara, minek eresztettük oda. De azért mégis elgondolkodtató.)


Zárás képen kérdezem:

1., Minek vannak Magyarországon törvények, ha nem lehet foganatosítani?

2., Meddig tűrjük, hogy az állatoknak több legyen az élethez való joguk, mint az embernek?

 

              Valódi törvényt akarok, amely megvédi a tisztességes embereket!

 

2017. március 17.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

stapi2017. október 15. 02:37

@magdus: A szabadjára engedett liberalizmus kificamította az élet értékeit. Most sokkal többet ér egy kutya, mint sok ember élete.
Kb. egy hónapja végre megmagasította a kerítést - harmadik(?) felszólításra... Most már csak a szörnyű ugatásuk "javítja" a kedvünket.

Kedves Magdi, köszönöm, hogy olvastad!

magdus2017. október 14. 21:06

Micsoda "rendes" szomszédod van! Fizeti a kártérítést, igaz csak részben, ennek ellenére megkéri a vejedet egy szívességre, miközben a cica is eltűnik...hát "áldott" jó asszony! Őt kéne a kennelbe zárni, erre nem gondoltatok? A kutyák is tőle tanulnak bizonyára.
De komolyra fordítva a szót, elég gyenge a helység önkormányzata, hogy ezeket nem bünteti jobban.

stapi2017. március 18. 15:00

@pete57: @BakosErika: Köszönöm szépen, hogy meglátogattatok! Nagy felháborodással, de tanulságként írtam meg. Remélem, nálatok nem ismétlődik valami hasonló...

BakosErika2017. március 18. 14:15

Megértelek...

pete572017. március 18. 14:10

Úgy látszik, mindegy, hol lakik az ember, "jó szomszéd" mindenütt van. :(
Túl sok jóra én nem számítanék... (Tapasztalat.)

stapi2017. március 18. 12:06

@Mikijozsa: Valahogy úgy van. Sok változás nem fog történni, mert már a tartozása is számon lett kérve, de hallgat.

@Csinaj: Köszönöm, hogy olvastál!

Csinaj2017. március 18. 10:54

hát, ez kérdés!

Mikijozsa2017. március 18. 08:43

@stapi: gyakorlatilag egyvalaki terrorizálhatja többséget Persze nem mindegy, hogy nincs összefogás, mindenesetre, kérni kell, hogy fizesse ki a tartozását.

stapi2017. március 18. 07:58

@Mikijozsa: Talán igazad van, de én nem bízok annak a sikerében sem. Az állatvédelem ugyanis az emberek megosztására lett átalakítva. (Valamikor jól indult, de...) Aztán az a tény, hogy egyesek nem fogják fel, hogy emberéleteket veszélyeztetnek, megakadályozza a békés rendezés lehetőségét. Ha pedig sem ez, sem a törvény nem hatásos, akkor mi marad? (Nem tértem ki az írásomban rá, de a ketrec hegesztését sem fizette ki a vejemnek... Lehet egyáltalán embernek nevezni az ilyet?) A szomszédok ugyan szintén haragszanak a történtekért, és hogy nem történik semmi ellene, de nem tudom, hányan írnák alá, hiszen a legutóbbi szavazásra sem mentek el sokan. Pedig előbb utóbb érzékenyen fogja őket (is) érinteni... Nem tudom, mit lehetne tenni - békésen.

Mikijozsa2017. március 18. 06:53

Nagy a baj, ha ennyire egyoldalú egy közügy, aláírást kellene gyűjteni a szomszédoktól. szerintem

stapi2017. március 17. 22:15

@Pera76: Az bizony! Köszönöm szépen, hogy olvastad!

Pera762017. március 17. 20:27

Hát elkeserítő...